Feladat:
28. „Ülj csak a helyemre!”
Páros:
Baek YeRin x Yoon Bora
Érintett
banda: 15&, Sistar
Műfaj:
fluff, yuri
Megjegyzés: A történet a Százféleképp szeretlek projekt keretén belül készült . Egy megadott mondattal és párossal kellett alkotni történetet.
Bátortalanul
lépkedtem az egyetem folyosóján, hiszen ez volt az első napom ott, nem igazán
ismertem a szaktársaimat, de nem is kívántam megismerkedni velük, jobb
szerettem egyedül lenni. Hajamat kisöpörtem az arcomból és igyekeztem a kezembe
adott papír alapján tájékozódni, hogy merre is találom a megfelelő termet az
órámhoz. Majdnem minden egyes terem ajtaján a számot elolvastam, megjártam vagy
három emeletet, mire megtaláltam a megfelelőt, amit eddig kerestem. Benyitottam
az ajtón és megpillantottam vagy száz diákot a padsorok között ülni és a
tanárt, amint megakadt a beszédben, mert én benyitottam. Ijedten tekintettem
körbe a folyosón, majd a termen és ekkor tűnt fel, hogy egyedül csak én sétáltam
ott, szóval elkéstem. Sűrűn elnézést kérve és bíbor színű arccal indultam meg a
padok felé, keresve egy szabad helyet, lehetőleg az utolsó sorban, nehogy a
tanár szeme elé kerüljek.
Miközben
a terem legvégébe siettem, a tanár folytatta mondandóját, nem igazán figyeltem
arra, miről is beszélt, jobban foglalkoztatott az, hogy egy szabad helyet sem
találtam. A falnál megállva néztem körül ismét a termen, hátha nem vettem észre
valahol egy helyet, mikor az utolsó sorban valaki megmozdult. Hosszú, hullámos
barna haja volt, úgy saccoltam meg, hogy velem egymagas és talán egyidősek is
voltunk, hiszen nem nézett ki többnek, mint húsz. Figyelemmel kíséreltem minden
egyes mozdulatát, hátha mellette szabad az egyik hely, de bánatomra nem ez
történt, hanem megindult felém, és ebből arra következtettem, hogy a mosdóba
igyekszik. Már kezdtem feladni mindent, mikor hirtelen megállt mellettem.
- Ülj csak a helyemre! – mosolygott rám
és karomnál fogva húzott helyére, majd ültetett le oda. Megszeppenve és
értetlenül foglaltam el a helyét, majd még vörösebb arccal pillantottam magam
mellé azokra a diákokra, akik az én soromba foglaltak helyet. Senki nem nézett
rám, csak a tanárt hallgatták. Kissé félve, de arra a lányra tereltem a
tekintetemet, aki átadta a helyét. A földön ült, az ablak alatt és úgy
folytatta a jegyzetelést. Mikor észrevette, hogy figyelem rám mosolygott, majd
tovább írt füzetébe. Meg szerettem volna köszönni neki, amit értettem tett, de
talán elég, ha az óra végén teszem ezt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése