Feladat: 70. „Szeretném, ha boldog
lennél.”
Páros: 70. Park Jimin x Kim Seokjin
Érintett banda: BTS
Műfaj: fluff
Megjegyzés: A történet a Százféleképp szeretlek projekt keretén belül készült . Egy megadott mondattal és párossal kellett alkotni történetet.
Lassan
két éve, hogy beleszerettem az egyik próbán. Nem emlékszem, éppen mit is
gyakoroltunk, de azt a tekintetet sosem fogom elfelejteni. Annyira tökéletes
volt, de pontosan tudtam, hogy esélyem nem volt nála. Ő nem érzett úgy, ahogy
én, vagyis igen, csak nem engem. Más volt a kiszemeltje, én nem kellettem neki,
pedig az életemet is odaadtam volna egy olyan mondatért, amint a másiknak
mondott mindig. Vágytam szavaira és érintéseire, melyekkel nem engem illetett.
Akartam, de tudtam, hogyha felfedném titkomat, akkor azzal ártanék neki a
leginkább.
Elfeküdtem
a kanapén és pihentettem szemeimet. Nagyon fáradt voltam és vártam, hogy az álom
megtaláljon, de nem nagyon akart keresni. Utáltam az ilyen pillanatokat, mert
másnap mindig úgy néztem ki, mint a mosott szar.
-
Aludni
akarok – panaszkodtam hangosan és arcomat tenyerembe temettem.
-
Miért
itt alszol? – hallottam meg hirtelen hangját, mire felültem és kikerekedett
szemmel néztem rá.
-
Hyung!
Miért vagy még fent? – kérdeztem halkan, mert alig bírtam megszólalni
izgalmamban.
-
Én
kérdeztem előbb. Én csak inni jöttem, mert ki van száradva a szám.
-
Oh..
Hát.. J-Hope és V, még nem alszanak és hangosak, így gondoltam elfekszem itt,
hátha sikerül aludnom – vakartam tarkómat.
-
Miért
nem szólsz rájuk, hogy aludjanak?
-
Mert
olyan jól elvannak, nem akarom elrontani a jókedvüket.
-
De
te fáradt vagy, és ha a kanapén alszol, akkor a nyakad és a derekad fájni fog
másnapra. Meg különben is, késő van, ki kell pihenned maga rendesen.
-
Igazad
van, Hyung! Megyek is aludni – pattantam fel a kanapéról és már mentem is
volna, ha nem ragadta volna meg a karomat.
-
Jimin.
Mi a baj?
-
Nincsen
semmi..
-
Én
ezt nem így látom. Mond el, nyugodtan mi is bánt.
-
Te..
– suttogtam.
-
Én?
– Basszus, meghallotta?
-
Én…
Szeretlek Hyung – fordultam lassan feléje. – Már másfél éve, hogy elcsavartad a
fejemet, de tudom jól, hogy te mást szeretsz, így nem állok az utadba. Én csak…
Szeretném, ha boldog lennél –
mosolyogtam rá. – Több nem is kell nekem.
-
Jimin..
- Nem kell semmit sem mondanod Jin
hyung. Nem kell, hogy sajnálj vagy megvigasztalj, már hozzászoktam. Te nem
érzel úgy, ahogy én, de nem is baj. Talán jobb is így – vontam meg a vállamat.
– De tényleg megyek aludni, mert a végén el fogok aludni fellépés közben. Jó
éjszakát – vetettem rá mosolyomat, majd elrobogtam a szobámba, bevágódtam az
ágyba, és álomba sírtam maga, viszont, örültem, hogy végre kiadhattam magamból
az érzéseimet. Igaz, nem viszonozta, de legalább tudta. Én tényleg csak azt szeretném, ha boldog lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése