Feladat: 58. „Biztos vagy benne?”
Páros: 60. Kim Sungkyu x Nam Woohyun
Érintett banda: INFINITE
Műfaj: fluff
Megjegyzés: A történet a Százféleképp szeretlek projekt keretén belül készült . Egy megadott mondattal és párossal kellett alkotni történetet.
Az ágyon fekve várakoztam, hogy végre
megtörténjen az, amitől mindig is rettegtem. Lassan három hónapja, hogy egy
párt alkottunk Woohyun-nal, de úgy éreztem most jött el az ideje annak, hogy
végre szintet lépjünk a kapcsolatunkban. Sosem volt még párom, vagyis barátom
nem volt még, így nem tudtam, hogyan is kezeljem a helyzetet. Woohyun sokkal
jártasabb volt ezügyben, de mivel tudta, hogy nekem ő az első, így türelmesen
várakozott, míg készen állok mindenre. Hát eléggé sokat kellett várnia
szegénynek, mert nem egyszer kerültünk olyan helyzetbe, aminek folytatása is
lehetett volna, de mivel tudta, hogy mit is gondolok ezekről, így elfojtott
magában mindent, de úgy gondoltam a születésnapján meglephetném valamivel,
aminek biztosan örül.
Az ajtó végül kinyitódott este hét
felé, mikor párom hazaérkezett a munkából. Nagyobb levegőt vettem, de úgy
érzetem, mintha semmi oxigén nem került volna tüdőmbe. Felültem az ágyon és
törökülésben vártam, hogy Woohyun feljöjjön és belekezdjek a tervembe. Nem is
kellett sokat várnom, a háló ajtaja lassan teljesen kitárult és megpillantottam
azt a fiút, aki hónapokkal ezelőtt elcsavarta a fejemet.
- Mit csinálsz itt egyedül? – tette fel
a kérdést, miközben mosolyogva elindult felém, majd leülve mellém egy apró
puszival az arcomon üdvözölt.
- Téged vártalak – válaszoltam, ahogy
rápillantottam, majd felkeltem az ágyról és elé állva szemeztem vele.
- Mire készülsz hyung? – nézett fel
rám, miközben megfogta egyik kezemet.
- Átadom az ajándékodat – válaszoltam
egyszerűen és vállánál fogva döntöttem ez a nagy ágyon, majd föléje mászva
néztem szemeibe. Láttam, hogy egyáltalán nem érti, hogy mégis miről van szó, de
lehet csak nem hitt annak, amit éppen csináltam.
- Biztos vagy benne? Nem kell mo..
- Biztos vagyok benne, szóval ne
szakíts meg – vágtam szavába és adtam ki utasításomat, mire csak egy hatalmas
vigyor terült el ajkain és csak ezek után bántam meg, hogy ennyire rettegtem
mindentől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése