Feladat:
23. „Foglaltam szobát.”
Páros:
Kim Seolhyun x Seo KangJoon
Érintett
banda: AOA, 5urprise
Műfaj:
fluff
Megjegyzés: A történet a Százféleképp szeretlek projekt keretén belül készült . Egy megadott mondattal és párossal kellett alkotni történetet.
Türelmetlenül
ücsörögtem a kanapén, miközben azon tanakodtam, hogy vajon merre jár ismét. Nem
volt szokatlan, hogy napokig nem hallok felőle semmit, de tudom jól, hogy hívni
fog, ha valami baj történik vele. Megunva a várakozást, alaposan felöltöztem a
hideg idő miatt, azt a ruhát viseltem, amelyikben először látott, majd
nekivágtam a sötét éjszakának. Telefonomat, kabátom zsebébe mélyesztettem,
amiben kezemet is melegítettem. Ahogy az utcákat jártam, figyeltem az
embereket, amint hazafelé sietnek a munkából. Néhol egy-két gyereket is véltem
felfedezni, ahogy az iskolából jönnek és megállnak egy-egy kisboltban egy kis
édességért. Mosolyogva néztem őket, majd ahogy ismét az útra szegeztem
tekintetemet egy ismerős arcot véltem felismerni a tömegben. Kissé hunyorogtam,
hogy megbizonyosodjak, tényleg ő van-e ott. Mikor minden egyes vonását
felismertem, hatalmas mosoly terült szét arcomon, a lábaim maguktól indultak
útnak, egész addig, míg el nem rugaszkodtam a betonról és ugrottam nyakába.
Szorosan fontam köréje karjaimat és bújtam hozzá, hiszen már több mint egy hete
nem láttam gyönyörű arcát, azzal a lehengerlő mosollyal.
- Szia Pici lány! – üdvözölt, ahogy
derekamat átkarolva szorított magához.
- Szia Oppa! – vigyorogtam, mint a
tejbe tök és nem engedtem el. – Nagyon hiányoztál – súgtam neki, miközben
arcomat nyakába temettem.
- Te is nekem – mosolyogott és hajamba
csókolt.
- Úgy jól vagy? – kérdeztem rá a
legfontosabbra, mikor újra szilárd talajon álltam.
- Jól vagyok, ne aggódj folyton.
Megígértem, hogy nem teszek magammal semmit, ha mégis történne valami, te
leszel az első, akit értesítek erről. Rendben? – nézett csillogó szemekkel rám.
- Rendben Oppa – mosolyogtam rá és
megfogtam kezét.
- Gyere! Menjünk! – kulcsolta össze
ujjainkat, majd elindultunk abba az irányba, ahonnan jöttem. Nem kérdeztem
semmit, ő pedig nem mondott semmit sem, csak húzott maga után és addig, míg egy
szállodához nem értünk, némák voltunk.
- Miért jöttünk ide? – kérdeztem
kíváncsian, miközben körbepillantottam a helyen.
- Foglaltam szobát – vigyorgott rám és
már ki is kérte szobánk kulcsát, majd a lifthez lépett velem, hogy felmenjünk.
Értetlenül
követtem, mert fogalmam sem volt arról, hogy minek foglalt egy szobát, ha ott
volt a lakása, ahol éltünk. Igaz, hivatalosan még nem mondtuk ki, hogy együtt
vagyunk, de mind a ketten tudtuk, hogy ez így volt. Türelmetlenül vártam a fel
nem tett kérdéseimre, hogy végre választ adjon „elrablásomra”. Felértünk a
megfelelő emeletre és az ajtóhoz vezetett, és amint átléptük a küszöböt,
magához rántott és határozottan megcsókolt. Régen éreztem ezt a hevességet, és
megbabonázott az ereje. Nyakát átkarolva viszonoztam csókját, miközben beljebb
vezetett minket, majd a szoba közepén megálltunk és elvállt ajkaimtól.
- Tudom, hogy kíváncsi vagy miért is
hoztalak ide. A válasz meg pofon egyszerű. Ma van, hogy két hónappal ezelőtt
találkoztunk a parkban, és vette kezdetét a kapcsolatunk. Már akkor elcsavartad
a fejemet, csak nem vettem róla tudomást – mondta vigyorogva a szavakat. –
Édesem, szeretném a kapcsolatunkat hivatalossá tenni, szóval lennél a barátnőm?
– nézett végig szememben, én pedig döbbentem álltam előtte, mivel erre
egyáltalán nem számítottam és azt hittem, ez a nap sosem fog eljönni.
- Persze Oppa. Nagyon szívesen leszek a
barátnőd – válaszoltam vigyorogva és szorosan hozzábújtam. Egyszerűen imádom
ezt az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése