Feladat: 51. „Tiéd lehet a fele.”
Páros: 25. Lee Taeyong x Lee Minhyung
Érintett banda: NCT
Műfaj: fluff
Megjegyzés: A történet a Százféleképp szeretlek projekt keretén belül készült . Egy megadott mondattal és párossal kellett alkotni történetet.
Valamelyik délután, éppen a koliban ültem
és bambultam ki a fejemből, mert semmi kedvem nem volt se tanulni, se zenét
hallgatni, sem pedig eljárni valahova. Olyan semmilyen kedvem volt, és ez eléggé
megnyomta a hangulatot a szobában, bár egyedül voltam már egy ideje, de még
mindig a fülemben visszhangzott az a kínos csend közöttünk. Ő kérdezgetett és
próbálta a kedvemet feldobni, de valahogy nem sikerült, pedig csak ő tudott
igazán megnevettetni.
Hanyatt vágódtam az ágyamon és a plafont
bámultam, jobb volt, mint a semmi. Gondolkodtam, de lehet inkább csak az
ürességen tanakodtam, mert az is szórakoztatóbb volt minden másnál. Teltek a
percek, majd az órák, végül csak késő délután, kora este lett, mikor
kinyitódott a szoba ajtaja. Nem emeltem fel a fejemet, mert pontosan tudtam ki
is volt az, csupán vártam, hogy megszólaljon vagy csináljon valamit.
-
Taeyong
hyung – szólított meg, én pedig nem akartam bunkó lenni, így felültem és rá
emeltem tekintetemet. Ott állt az ágyam végében, kezében egy tányérral. A
tányéron a kedvenc torta szeletem foglalt helyet, a szemeim pedig elkerekedtek.
A cukrászda, ahol kapni lehetett, nem két perces sétára volt. Akkor ezért volt
ennyi ideig távol? – Tudom nem sok, és, hogy mennyire szereted, de
elfelejtettem vinni a pénztárcámat és csak erre az egy szeletre futotta, pedig
azt akartam, hogy majdnem egy egész tortát kapj, a születésnapodon, de nem
sikerült. Annyira sajnálom! De ez itt mind a tiéd, és sajnálom, hogy nem köszöntettelek
eddig fel. Boldog születésnapot Taeyong hyung! – nyújtotta felém a tortát, ami
végül az ölemben helyezkedett el. Hatalmas szemekkel néztem a kisebbre, ki
várta a reakciómat a meglepetésére. Teljesen váratlanul ért az egész, de tőle
esett a legjobban. Elmosolyodtam, majd végül megszólaltam.
-
Köszönöm
Minhyung – és megpaskoltam magammal szemben az ágyat, mire vigyorogva rá is
pattant. – Tiéd lehet a fele –
mondtam neki, ahogy megfogtam a villát.
-
Nem
hyung! Ez a te tortád. Neked kell megenni.
-
De,
én meg akarom osztani veled, ha már ennyit fáradoztál érte, és nincs vita –
szögeztem le gyorsan.
- Rendben – bólintott és nézte, amint
elfeleztem a szeletet és egy darabkát nyújtottam feléje, amit szépen le is
evett. Nagyon édes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése