Éjszakai fürdőzés (BaekYeol)

   Szereplők: Byun Baekhyun, Oh Sehun és Park Chanyeol
   Páros: BaekYeol
   Banda: Exo
   Korhatár: +12
   Műfaj: fluff
   Figyelmeztetés: nincsen

   Nem a legelső, hogy a haverokkal leugrunk a tengerpartra a haverokkal, így random, a nyár kellős közepén, amikor senkinek sincsen szabadideje, de egy éjszakát mégis össze tudtunk hozni. Gyorsan ledumáltuk, hogy ki kit hozz, aztán már csomagoltam is, hogy a megbeszélt helyre odaérjek időben. Már a tenger közelében voltunk, amikor először kinyitottam a szemem, mivel amint a kocsiba kerültem, máris aludtam, mert délelőtt dolgoztam és az elmúlt napokban nem aludtam valami sokat. Sehun válla tökéletes párna volt számomra és nem úgy nézett ki, mint aki neheztelne ezért. Lassacskán megérkeztünk a kiszemelt területre, ami az elmúlt hét évben törzshelyünké vált.
   Amikor a motor elhallt, mind kivetődtünk a járműből és a hüvös tengeri víz felé vittek lábaink. Mind a nyolcan lekaptuk a cipőt és ruhástul csobbantunk is a vízben, hogy lehűtsük magunkat. Annyira hiányzott már egy ilyen kiruccanás és spontán találka, mert már nagyon elegem volt a szürke hétköznapokból.
   Délután ötkor indultunk el és olyan hét óra felé érhettünk le, mert amikor elkezdtük, kivonszolni a seggünket a vízből, már kezdett a Nap lefelé ereszkedni. Levetettük magunkat a homokba és régi sztorikat emlegettünk fel, amik vagy itt történtek vagy éppen az elmúlt tíz évben, amióta ismerjük egymást.
   Felüdülés volt végre nevetni, mosolyogni, jókat szórakozni a régi hülyeségeinken, és végre nem azon jart az agyam, hogy mit is felejtettem el holnapra. Mikor már kinevettük magunkat, nekikezdtünk a vacsora készítésének, de a sztorizgatás nem maradt abba. Elkotortuk a jól lehütött italainkat, amik nélkül el sem indulhattunk volna. Mindenkire bőven volt pia, így nem gondolkodtunk azon, hogy mikor is fogy el. Sehun, a kezembe dobta a behűtött sört, amit egy biccentéssel köszöntem meg, majd felnyitottam és ittam belőle egy keveset. Utáltam a sört, de ilyenkor jól esett ez a kesernyés íz, mely lehűtötte belső szerveimet.
   Nem tudom már, hányadik sörömet ittam, de mikor kezdtem érezni, hogy túl sok, inkább felálltam és a tenger hívogató habjai felé vettem az iranyt. Egyenesen haladtam előre, nem hallottam semmi mást, csak a hullámokat, melyek kellemesen simogatják hallószervemet. Lábaim már a vizet taposták, mikor másnak a lépteit hallottam meg.
   - Szia - fordultam egyből a hang irányába és egy nálam jóval magasabb fiút pillantottam meg a hátam mögött, amint felém közeledett.
   - Szia - köszöntem neki vissza. Feltűnő jelenség volt, és nem csak a magasságára értettem, hanem fülig érő vigyora miatt is, ami engem is mosolygásra késztetett.
   - Mit csinálsz? - kérdezte, ahogy mellém ért.
   - Gondoltam, kissé lehűtöm magamat. Túl sokat ittam, de kellett végre ez is - sóhajtottam, ahogy kiengedtem magamból minden kellemetlen dolgot és élveztem, hogy végre, ha legalább egy napra is, de pihenhetek.
   - Sokat dolgozol? - kérdezősködött tovább, de nem igazán zavart kíváncsisága.
   - Eléggé. Alig van szabad napom, és az nem elég arra, hogy kipihenhessem magam. De szeretem a munkámat, csak néha tényleg jól esne pár dicsérő szó is, mert a főnököm már az idegeimre megy. Kedves nő, de nem igazán képes kontrolálni magát.
   - Probálkoztál már azzal, hogy becserkézed? Hátha kedvesebb lesz veled - erre a mondatára néztem és láttam idétlen vigyorát.
   - Gondolkodtam már rajta, de sajnos nem az esetem, plusz, nem igazán mozgatja meg a fantáziámat - fordítottam el fejemet, ahogy a mondat végéhez értem és a végtelenbe nyúló tengert csodáltam.
   - Akkor ki mozgatja meg a fantáziádat? - lépet kicsit előrébb, így látókörömbe került. Nem ment el, nem mondott semmi undorítót rám. Mégis ki ez az ember? Rá kellett néznem, hogy elhiggyem tényleg, itt állt mellettem és ő mondta ezt. - Úristen, milyen udvariatlan vagyok. Park Chanyeol vagyok - nyújtotta jobbját.
   - Byun Baekhyun - ráztam vele kezet, majd ismét a tengert kémleltem. Percekig álltunk így, néma csemdben, míg meg nem éreztem, hogy még közelebb került hozzám. Mintha várna valamire. - Válaszolva a kérdésedre, Chanyeol - itt pedig feléje fordultam. - Az olyanok az eseteim, akik pontosan olyanok, mint te, Park Chanyeol - ezzel a mondattal pedig sikeresen egy döbbent arckifejezést váltottam ki, újonnan szerzett ismerősömből.
   Mosolyogva figyeltem őt, majd kicsit beljebb merészkedtem, hogy még inkább ébren maradjak. A víz még kellemesebbé vált és egy tapodtat sem akartam mozdulni. Kíváncsi vagyok, vajon itt áll-e még mögöttem, vagy kiment és itt hagyott egyedül.
   Érdekődően fordultam meg, és amint ezt megtettem, két kar fonódott derekam köré, egy mellkas nyomodott enyémnek és csodás puha ajkakat éreztem meg ajkaimon. Voltam már olyan állapotban, hogy mindent elfelejtsek és átadjam magam a pillanatnak. Chanyeol hihetetlenül jól csókolt, és áldottam az eget, hogy nem voltam tapasztalatlan ilyen téren és már nagyon vártam egy kis kalandra. Chanyeol nyaka köré fontam karjaimat, egyre jobban bújva a magasabbikhoz és kérni, hogy folytassa tovább. Percekig faltuk egymás ajkait, míg végül el nem szakadtunk a másiktól.
   - Baekhyun, én nagyon...
   - Benne vagyok bármiben - hajoltam vissza ajkaira ezzel megadva kérdésére a választ. Olyan szorosan húzott magához, hogy azt hittem a karjai között török össze. Amikor ismételten elváltunk egymástól, megfogta kezemet és elkezdett kifelé húzni a vízből. Gyorsan odaszóltam Sehun-nak, hogy reggel találkozunk és már követtem is Chanyeol-t, amint egy tengerparti villa felé vezetett. Ahogy átléptük a küszöböt, máris egymásnak estünk és ott folytattuk, ahol a parton abba hagytuk.