Miért nem bírod ki? (KyungJeong)

Szereplők: Song Kyungil és Jang Yijeong (említésképpen Dokyun)

Páros: KyungJeong
    Banda: History

Korhatár: Nincsen
    Műfaj: fluff

Figyelmeztetés: KyungJeong halál a fanoknak

Megjegyzés: Horváth Katalinnak írtam, mert egyszerűen imádom a történetét, amit ezzel a csodás párossal ír :3 Eszméletlen, csak ajánlani tudom mindenkinek (historykyungjeongcsillagazegen.blogspot.hu)

Már a tököm ki volt a mellettem ülő férfitól, aki nem volt képes kontrolálni végtagjai mozgását. Nem tudom, hanyaggyára játszottuk el a szituációt, amit a fanok hihetetlenül imádtak, de kissé már forrt az agyvizem. Én is szerettem, ha ezt tette, csak ne mindenki szeme láttára csináljon ennyire zavarba ejtő dolgokat. Imádtam, mikor így ért hozzám, de egyszerűen kiakasztott, ha játszadozott a zavarommal, mert pontosan tudta, mik voltak a gyengepontjaim.

Nem egyszer tévedt keze combomra és ott is bőrömre, mert egy eléggé szaggatott nadrágot viseltem, aminek következtében, ő úgy gondolta, simogatni fog. Ezzel nem is volt bajom, csupán az, hogy a nadrágomba tette be kezét és nem éppen diszkrét helyeken nyúlkált. Először csak ujjaival cirógatta bőrömet, ami nagyon jól esett, még egy mosollyal is megjutalmaztam, de azt hittem itt le is áll, de mekkorát tévedtem. Elkezdet felfelé vándorolni keze és a nadrágom kezdeténél, óvatosan bevezette ujjait és ott simogatott. Elkaptam onnan kezét, hogy ezt ne itt csinálja, de ő nem állt le. Az egész interjú alatt, ezt csinálta velem, próbáltam úgy tenni, mintha ez játék lenne, pedig korántsem volt az. Ő konkrét utalásokat adott arra, mit is akart tőlem. A végén már a kezét fogtam, hogy ne kínozzon tovább, még csak az kéne, hogy emberek szeme láttára merevedésem legyen.

Mikor vége volt az egész cécónak, hazaindultunk, a kocsiban végig rám telepedett, de ezt a többieket nem zavarta, már megszokták ezt tőlünk. Hagytam, hogy vállamon pihentesse fejét, de akkor is összefonta ujjainkat, amik combomon feküdtek. Egész úton hüvelykujjával simogatta kézfejemet és képtelen voltam levenni rólam szememet. Annyira akaratos volt, de egyáltalán nem mertem visszaszólni neki, mert aztán én húzom a rövidebbet. Múltkor is, mikor Dokyun ölelgetett, este meg is kaptam a büntetésemet, mondván, nem akarja, hogy valaki más is úgy érjen hozzám, mint ahogy ő szokott. Ezt a gondolkodási menetét nem nagyon értettem, de azóta nem is nagyon fordult ilyen elő, hogy mások ölelgetnének Kyungil-on kívül. Mondjuk, én azt szerettem, ha ő ölelt magához és nem engedett el, főleg este mikor aludtunk. Voltak jobb és rosszabb pillanataink is, de valamiért sosem bírtunk haragudni a másikra. Túlságosan szükségünk volt a másikra, hogy még veszekedjünk is, így egy kisebb vita után, egyből folytattuk a napjainkat, mintha mi sem történt volna. Miért szeretem ezt az idiótát ennyire?

- Az autóban fogsz aludni Yijeong? – hallottam meg hangját, mire az ülőhelyzetemben ugrottam egyet. Már haza is értünk?

- M-megyek – hebegtem, majd kimásztam a kocsiból, kerülve tekintetét, mert most én lennék az, aki képtelen lenne türtőztetni magát. Behaladtam a házba, majd egyből a szobámba mentem, mert hulla voltam, pluszban, nem akartam, hogy a többiek kérdezősködjenek rák vörös arcomról, ami lehet nálam már megszokott volt, de ez most még számomra is sok volt. Az ágyra vetettem magam és arcomat a párnába temettem, hogy megpróbáljam lenyugtatni magamat. Csak feküdtem és azon az idiótán kattogott az agyam állandóan. Most jó lenne, ha itt feküdne és simogatná a hátamat, azt annyira szeretem.

- Valami baj van? – ismételten az ő hangja zökkentett ki gondolataimból. Imádtam, mikor ennyire lágyan szólított meg, ilyenkor képes voltam elfelejteni mindent. Lassan emeletem fel fejemet és fordítottam feléje, de nem hittem, hogy ennyire közel lesz. Csupán pár centire volt arca enyémtől és egyenesen a szemeibe meredtem. Megszólalni sem bírtam ilyenkor. Ott guggolt mellettem és kíváncsian várta válaszomat kérdésére, de ha így néz rám, aztán várhatja, hogy holnap reggelig megszólaljak. Szemem nem egyszer vándorolt le ajkaira, melyeket eléggé régen érinthettem meg, de az ő tekintete is ide-oda cikázott szemem és ajkaim között. Végül csak megelégelte, tétlenségemet és ajkaimra hajolt, ezzel belém rekesztve a levegőt. Hihetetlenül csókolt.

Legelőször lágyan faltuk egymás ajkait, majd kissé elvetettük a sulykot és a hátamra fordulva mászott fölém. Átkaroltam nyakát, tincseibe vezettem ujjaimat és húztam még inkább magamhoz. Kezei legelőször fejem mellett helyezkedtek el, majd elkezdte testem kényeztetését, amiket apró sóhajokkal és nyögésekkel díjaztam. Tudtam, hogy ebből sehogy sem jutok ki, de valahogy mégis vissza kellett tartanom, hogy este folytassuk ezt, mikor már mindenki aludt, de túl jól végezte a dolgát.

Ajkai levándoroltak nyakamra és ott halmozott el csókokkal, néha kisebb nyomott hagyva bőrömön. Már felsőtestemet és a nyakam közötti részt kényeztette, mikor elkezdett megszabadítani felsőmtől, majd nadrágomtól. Utáltam, ha így kezdte el. Utálhattam, ha nem láthattam felsőtestét. Kezeim egyből felsőjére tévedtek és elkezdtem leráncigálni róla.

- Miért nem bírod ki? – kérdezte nevetve és megfogta kezemet.

- Miért kínzol??? – néztem duzzogva rá. - Hagy vegyem le rólad ezt a nyamvadt felsőt, utána folytathatod! – oktattam ki, mire mosolyogva hajolt vissza ajkaimra, majd levarázsolta magáról pólóját és folytatta tovább akcióját, amit képtelen voltam szó, inkább hang nélkül hagyni, nem törődve azzal, hogy nem voltunk egyedül a házban, bár ki tudja, milyen eszközökhöz folyamodott, hogy esetleg egyedül lehessünk, néhány órára.

A képek/gif-ek melyek ihlettek: