Adj egy puszit! (InJun)

   Szereplők: Park Seungjun és Jeong Inseong
   Páros: InJun
   Banda: KNK
   Korhatár: nincsen
   Műfaj: fluff
   Megjegyzés: Egy videó adott ötletet XDDD (https://www.youtube.com/watch?v=QnIoZB5BpzU)

   - Lassan elkészül a vacsora! Megterítenél? - szóltam ki a konyhából, majd becsuktam a sütő ajtaját, miután megnéztem a tészta állagát. Leporoltam kezemet a nadrágomba, amit nyomokban liszt fedett és mentem a tűzhelyhez, hogy a szószt felmelegítsem a vacsorához. Nem voltam egy konyhatündér, de néha megerőltettem magamat, hogy valamit összeüssek hazaérkező páromnak.
   Mikor minden elkészült és már a tészta is tökéletes volt, kivettem a sütőből, majd az étkezőasztal felé vettem az irányt, hogy tálalhassam az ételt, de az asztal üres volt. Kikerekedett szemekkel meredtem a nappali felé, ahol a tévé még mindig ment és a Harry Potter ötödik részét nézte barátom, de ő magát nem láttam. Gyorsan visszamentem a konyhába, letettem a tálat, majd a nappaliba menjek, hogy utánajárhassak annak, miért sincsen megterítve az asztal, hogy együnk. Kissé felháborodva trappoltam be a helyiségbe, ahol csupán egy évvel idősebb barátom pihentette fáradt tagjait, de nem láttam sehol. Értetlenül kerültem meg a kanapét és mikor a tévének háttal voltam visszafogottan nevettem fel. Ilyen csodálatos látványban még sosem volt részem, de mindig elcsodálkozom akárhányszor valamilyen úton-módon meglep.
   Mosolyogva guggoltam le a karfához és csak figyeltem, amint szemeit pihentette. Gyönyörű volt, ahogy tincsei eltakarták homlokát, szemöldöke tökéletes ívet írt le. Orra szépen formált, ajkai pedig egyre hívogatóbbak voltak, hogy birtokomba vehessem őket. Teljesen elkápráztatott, pedig nem ez volt az első alkalom, hogy így láttam őt, de sosem tudtam betelni vele. Boldogan simítottam végig arcán óvatosan, nehogy felébresszem álmából, ami biztosan kellemes, mert olyan nyugodt volt arca. Órákig képes lennék csak figyelni, képtelenség, hogy megunjam. A lábánál lévő pokrócot megfogtam és óvatosan betakargattam szerelmemet, nehogy megfázzon. Még egyszer megsimogattam arcát, majd felálltam, hogy elpakoljam a vacsorát, mert nincsen szívem felébreszteni.
   Tettem két lépést, mire ujjak fonódtak csóklom köré. Automatikusan fordítottam vissza fejemet és néztem le alvó páromra, aki már nagyon nem aludt. Álmosan tekintett fel rám , ahogy szabad kezével szemét dörzsölgette.
   - Inseong.. - motyogta.
   - Felébresztettelek? - guggoltam le hozzá, miközben ujjainkat összefontam és rámosolyogtam.
   - Nem - ingatta fejét. Kezünket odahúzta szájához és ujjbegyeimet kezdte csókolgatni.
   - Éhes vagy még? - kérdeztem, tevékenységét figyelve.
   - Tényleg, vacsorát készítettél! - csapta homlokon magát. - Mennyit aludtam? Nagyon késő van már? - nézett sajnálkozóan.
   - Nincsen semmi baj - nevettem. - Körülbelül negyed órát aludhattál - simogattam meg arcát. - Éppen készültem elpakolni a dolgokat. Nem akartalak felébreszteni, olyan békésen aludtál.
   - Azt hittem, már átaludtam az egész vacsorát és hajnal van - sóhajt egy nagyot. - Akkor vacsorázzunk meg, aztán aludjunk. Veled akarok lefeküdni és ébredni - ült fel lassan, nekem meg lángba borult az arcom az utolsó mondatától, de gyorsan el akartam feledni, mert nem akartam a témáról beszélni.
   A konyhából kihoztam a vacsoránkat, amit eléggé gyorsan fogyasztottunk el. Seungjun már a fürdőben volt, hogy minél előbb ágyba tudjunk bújni, de annyira mocskosnak érezte magát, hogy még egy fürdésre rászánta magát. Amíg ő a fürdőben tevékenykedett, addig én elmosogattam a koszos tányérokat és elpakoltam mindent, mert semmi kedvem nem volt holnap reggel ezzel bajlódni. Amikor az utolsó tányért is a csöpögtetőre tettem készültem elzárni a csapot, mire két kar fonódott derekam köré. Hátra se kellett néznem, tudtam kihez is tartoznak. Mosolyogva zártam el a csapot, majd kissé hátradőltem, hogy teljesen hozzásimulhassak és élvezhessem érintését.
   - Köszönöm ezt a finom vacsorát - suttogta lágyan a fülembe a szavakat.
   - Sokkal tartozol nekem - nevettem fel. - Tudod, hogy mennyire rossz vagyok a konyhában..
   - Pedig ez isteni volt.
   - Nem kell hazudnod..
   - Nem hazudok! Tényleg az volt. Miért hazudnék?
   - Nem tudom.. - motyogtam. - Mindegy. Örülök, hogy ízlett - mosolyogtam el.
   - Mit adhatok érte cserébe?
   - Már megkaptam.
   - És mi az?
   - Te - vigyorogtam és még inkább karjaiba bújtam.
   - És másra nem vágysz? - közelített felém arcával, hogy a szemeimbe nézzen.
   - De! Adj egy puszit! - néztem rá, mire ajkai egyre közeledtek és végül megállapodtak arcomon. Melegség járta át a szívemet és nem is kívántam többet a mai napra.