Meglepő barátságok (2Seok és L&R) 2/2

   Szereplők: Kim SeokJin (Jin), Jung HoSeok (J-Hope), Jung TaekWoon (Leo), Kim WonShik (Ravi), említésképp Kim NamJoon (Rap Monster) és Lee Hongbin (Hongbin)
   Páros: 2Seok (Jin és J-Hope) és LR (Leo és Ravi)
   Banda: Bts és Vixx
   Korhatár: +12/+16 (ha mondható annak XD)
   Műfaj: fluff
   Megjegyzés: Ezt a történetet egy lelkes olvasómnak és barátnőmnek írtam :3 <3 Remélem meg lesz elégedve vele, ahogyan ti is :3 <3



   - Itt vagyok! - estem be az ajtón, miközben kapkodtam a levegőt. - Bocsánat, hogy késtem, csak a lökött öcsédet kellett elintéznem - lihegtem, ahogy térdeimen megtámaszkodtam és próbáltam rendbe szedni magamat.
   - Nincsen semmi baj HoSeok - hallottam meg hangját eléggé közelről, így amikor felemeltem a fejemet, konkrétan egy lépésre állt tőlem, ahogy mosolyogva nézett engem. - Fújd ki magad, utána is ráérsz pakolni - nyomott egy csókot homlokomra, majd a konyha felé vette az irányt.

   - Rendben, de előtte még iszom valamit, mert kiszáradtam a nagy sietségben - egyenesedtem fel és követtem páromat, majd egy üveg vizet kivéve a hűtőből, legördítettem torkomon, majd egy csókot nyomtam az idősebb arcára és már el is tűntem, hogy befejezhessem a csomagolást. Milyen szerencse, hogy már tegnap összepakoltam a nagyját mindennek, így csak egy-két dolgot kellett még a táskámba hajigálnom, hogy aztán párommal karöltve indulhassunk el a megérdemelt pihenésre.
   Hónapok óta tervezgettük ezt az utazást, mindent megszerveztünk, lefoglaltunk mindent, senki sem fog minket keresni, félre tette a munkáját, én pedig az egyetemet, hogy ezt a hétvégét végre együtt tölthessük. Rettenetesen izgultam, hiszen ez volt az első olyan utazásunk, ahol csak ketten voltunk. Egyszer-kétszer kiruccantunk már egy-egy napra, de így huzamosabban még nem voltunk sehol sem ketten. A nyár sosem jött össze, mert amikor ő volt szabadságon, akkor én dolgoztam, vagy éppen fordítva, vagy mindig közbejött valami, ami már eléggé aggasztott mind a kettőnket, hiszen két éve voltunk együtt, de még sosem tudtunk közösen nyaralni. Jó, volt hogy mentünk, de akkor ott volt WonShik is, meg NamJoon, na meg Hongbin, így meg nem lehettünk kettesben, mert az bunkósság lenne a többiekkel szemben. Így inkább tűrtük és néha el-elküldtük legjobb barátomat egy-egy éjszakára vagy napra, hogy kicsit kettesben lehessünk, de az mégsem volt ugyan az.
   Bepattantam Jin mellé a kocsiba és már vártam, hogy induljunk a hotelbe, ahol meg fogunk szállni a következő napokban. Az út legnagyobb része csendben telt, mind a ketten eléggé fáradtak voltunk, ezért inkább a rádiót hallgattuk, hogy teljen az idő. Szívesen vezettem volna én, hogy Jin tudjon pihenni, de mivel nem rendelkeztem jogosítvánnyal, ezért rá hárult ez a feladat. Fejemet a fejtámlának döntöttem és úgy néztem páromat, amint a kormányt fogta, és minden figyelmét a vezetésnek szentelte, mivel nem akartuk, hogy bármiféle baleset is történjen útközben. Próbáltam egyáltalán nem zavarni őt, de képtelenség volt ez, hiszen annyira imádtam nézni őt bármiféle tevékenység közben, hogy nem bírtam elszakítani tekintetemet arcáról.
   - Lyukat fogsz égetni a bőrömön, ha így nézel - mondta mosolyogva és egy pillanat erejéig rám tekintett.
   - Tehetek én arról, hogy ilyen helyes vagy? - tettem fel a költői kérdést és tenyeremet combjára simítottam, ott is hagyva, miközben kibámultam a szélvédőn.
   - Hülyeségeket fecsegsz össze-vissza - simogatta meg kézfejemet, majd ismételten a kormányt fogta.
   - Szerinted hülyeség, szerintem meg igazság - vontam vállat és csak néztem a szállingózó autókat mellettünk. Róttuk az utcákat, míg át nem szeltük a várost és haladtunk onnan is kifelé. Nem mentünk valami messze, de éppen eléggé, hogy óráknak tűnő legyen az utazás. Szemeim már fáradtan csukódtak le, és csak Jin édes cirógatására ébredtem, amikor hat órakor leparkolt a hotel parkolójában.
   - Megjöttünk Szerelmem - suttogta fülembe, miközben arcomat simogatta. Túlságosan is kényelmes volt a helyzet, hogy akár egy millimétert is megmozduljak, de annyira gyönyörűen nézett rám, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Egy gyors csókot lopva tőle pattantam ki a kocsiból, majd a csomagtartóból kihalásztam a cuccainkat indultam meg a bejárat felé, párommal az oldalamon.
   A recepción gyorsan bejelentkeztünk, megkaptuk a kulcsokat és már indultunk is lifthez, hogy megkeressük a megfelelő szobát. Majdnem a legfelső szintre kellett feljutnunk, és ott is a folyosó végén helyezkedett el a szobánk. Ha jól hallottam a recepción, a mi szintünkön alig laknak és ők is inkább a lifthez közelebb, így mondhatjuk azt, miénk volt az egész szint. Ahogy megtaláltuk a megfelelő szobát, Jin egyből a kulcsot a zárba helyezte és belépett abba a helyiségbe, ami három napig az otthonunk lesz. Mögötte lépdeltem, becsuktam magunk után az ajtót, és be is zártam, mert semmi kedvem nem volt véletlenül beesett idegenekhez. Táskáinkat lepakoltam a nagyszobában, ami egyben volt nappali és hálószoba. Egy hatalmas franciaágy volt a bal oldalon, vele szemben egy kisebb szekrény, azon egy tévé, telefon, virág, meg minden olyasmi, ami egy hotelben lenni szokott. Velem szemben az erkélyajtó volt, így odavezetett utam, hogy megnézhessem pontosan hol is voltunk, hiszen végigaludtam az egész utat, így azt sem tudtam, hogyan is néz ki a város. Aprócska erkély tárult elém, onnan pedig a város csodálatos látképe. Magamba szippantottam a levegőt, szerencsére a város legszélén voltunk, így eléggé kevés volt a szmog és zaj, ami most kimondottan jól jött, mivel pihenni akartunk.
   Kissé nyújtózkodtam, majd visszaléptem a szobába és az ágyra terelődött a tekintetem, amin elterült páromat pillantottam meg. Lehunyt szemekkel feküdt, mellkasa egyenletesen mozgott fel s le, ajkain egy mosoly terült el, ahogy a lábait lelógatta a bútorról, aprócska terpeszbe helyezve őket. Mosolyogva lépdeltem elé, hangtalanul, hogy véletlenül se vegyen észre és tervem sikeresen be is vált. Csupán akkor vette észre ottlétemet, amikor már felette támaszkodtam és mosolyogva hajoltam ajkaira. Feje mellé helyeztem kezeimet, egyik lábammal a lábai között térdeltem, míg másikkal csípője mellett, miközben lágyan csókoltam őt. Először meglepetten érte csókom, de talán egy tizedmásodperc sem telt el, és már viszonozta is csókomat, ahogy karjaival átkarolt és hátamon kezdte el gyűrni az anyagot. Percekig csókoltuk egymást, nem törődve az idővel - mert sehová sem kellett mennünk -, míg el nem váltunk egymástól, csupán néhány centire.
   - Nagyon hiányoztál már - simogatta meg arcomat mosolyogva, ahogy még mindig felette támaszkodtam.
   - Te is nekem - néztem rá szerelmesen és még egy hosszú csókba vontam őt.
   - Menjünk vacsorázni utána meg lustálkodjunk itt. Mit szólsz? - vigyorgott rám, ahogy felvázolta a mai nap menetét.
   - Nekem bármi megfelel, amíg veled - loptam még egy utolsó puszit, majd lemásztam róla és a táskámhoz menve, kerestem valami vacsorához méltó ruhadarabot. Egy egyszerű fekete nadrág és fehér ing mellett döntöttem, párom is hasonlóan öltözködött, annyi különbséggel, hogy az inge alá, még egy pólót is felvett és egy fekete zakó is társult a látványhoz. Az őrületbe fog kergetni, és tudom jól, hogy éppen azon gondolkodik, miként tudna még inkább kikészíteni idegileg. Csak néztem, amint magára varázsol mindent, majd egy olyan tekintetben lett részem, ami megbélyegezte az estémet. Tényleg a halálomat akarta. Azt a szempárt, csak igen ritkán láthattam, amikor már nagyon is a határait feszegette és képes lett volna már itt nekem támadni, de inkább türtőztette magát.

   Megfogtam kezét és kifelé húzta a szobából, hogy minél előbb túlessünk a vacsorán, és mielőbb az enyém lehessen. WonShik szerint tegnap csináltuk, de rohadtul nem hallatszik át semmi, hiszen mi sem szerettük, ha ő hallgatja, azt miként is szeretkezem a bátyával. Azért ilyen bunkó én sem vagyok. Még pontos dátumot is tudok mondani arra, mikor feküdtünk le utoljára. Pontosan egy hónapja történt, és azóta is csak kisebb-nagyobb kielégítésben tudtuk részesíteni a másikat. Tegnap ezt hallhatta, amint Jin-t kielégítettem, mert annyira fáradt volt, hogy konkrétan azután, hogy elélvezett el is aludt. Ez az egy hónap mindkettőnknek borzalmas volt, mind szellemileg és testileg. Párom még többet dolgozott, ez pedig azzal járt, hogy későn ért haza, akkor meg annyira fáradt volt, hogy arra sem volt ereje, hogy fürödjön. Volt, hogy nekem kellett felébresztenem, mert elaludt a kádban. Hétvégente is dolgozott, ha pedig nem akkor végigaludta az egész napot, mert egy héten jó esetben, ha napi hat órát aludt. Borzalmas beosztása volt, de mivel ő volt a főnök helyettese, így rengeteg feladat rá hárult. Nem egyszer mondtam már neki, hogy ez nem tesz jót neki, de csak mosolyogva mondta, ez a hónap ilyen csak a többi már nem, és hittem neki. De közben meg rohadtul aggódtam, hogy mikor fognak hívni, hogy elájult a munkahelyén, mert túlhajszolta magát.
   A vacsora kellemesen telt, hihetetlenül finom ételekkel tömtük meg a hasunkat, amik igaz nem tudták túlszárnyalni párom főztjeit, de most nagyon jól estek. Egész vacsora alatt nem szóltunk egy szót sem, néma csend volt közöttünk, de úgy éreztem ez is része a tervének, így belementem a játékba. Ahogy egymással szemben ültünk és fogyasztottuk a finomabbnál finomabb ételeket, hihetetlenül boldog voltam, hogy nem kellett rohannunk, arra gondolni, mi is lesz holnap, így élveztem párom társaságát. Éppen a boromat szerettem volna elfogyasztani, amikor is megéreztem egy lábfejet sípcsontomon. Kikerekedtek a szemeim és Jin-re sandítottam, aki halál nyugodtan, mintha mi sem történne evett nyugodtan. Próbáltam nem tudomást venni, az éppen combjaim között motoszkáló lábfejről, de eléggé nehezemre esett, hiszen egy idő után, már ágyékomat kezdte simogatni, ami meg kell mondjak, nagyon jól esett és eléggé izgató is volt, hiszen egy étteremben ültünk, ahol nem eshettem neki. Csak mosolyogva fogyasztottam el végül borom utolsó cseppjeit, majd kitolva székemet álltam fel és léptem Jin mellé, aki egy sejtelmes mosollyal arcán, dugta vissza lábát cipőjébe, majd követve elindultunk a lifthez. Még mindig nem beszéltünk egymással, csupán vigyorogtunk, mint a szerelmes tinik, kik tilosban jártak éppen, de ez rohadtul tetszett. Állandóan az ajkait harapdálta, néha egy pillanatra rám pillantva, hátha megtörök, de ezt az örömöt nem fogom megadni neki. Csak akkor fogok lépni, ha ő veti rám magát, nem pedig fordítva. Kicsit húzni akartam az agyát.

   Amint felértünk a lifttel, már siettünk is a szobánkig, Jin nagyon gyorsan akarta kinyitni az ajtót, de helyette szerencsétlenkedett egy sort, mire képes volt kinyitni az ajtót. Gyorsan becsuktam magunk után az ajtót és mire visszafordultam páromat sehol sem találtam. Elkezdtem befelé sétálni, mire ráleltem az ágy mellett. Még mindig nem kommunikáltunk, de most jött el az a pillanat, hogy már nem bírtam idegileg. Hihetetlenül lassan kezdte megszabadítani magát a zakótól, miközben engem nézett, azokkal a csodálatos szemeivel.
   - Na jó! Ebből elegem van! - akadtam ki és lendületből elé lépve hajoltam rá ajkaira, miközben kezeimmel megragadtam ingét és lerántottam róla. Mosolyogva csókolt vissza, közben pedig elkezdte kihúzni ingemet nadrágomból és kigombolni kezdte, hogy végre eltüntethesse rólam. Pillanatok alatt szabadítottuk meg egymást a felesleges felsőruháktól, majd egy laza mozdulattal lökött rá az ágyra és mászott fölém. Kezeimet egyből csípőjére helyeztem és húztam magamra, hogy megérezhesse, mennyire is ki voltam készülve már.
   - Úgy tűnik megtette az a kis lábmunka a hatását - vált el mosolyogva, miközben ágyékát az enyémnek dörzsölte. Ő sem volt már nyugalmi állapotban, mind a ketten álltunk, mint a cövek, de nagyon nem akartuk elsietni a dolgokat, így nem nagyon törődtünk velük.
   - Az nem kis lábmunka volt - mosolyogtam én is és felültem, ezzel őt az ölembe kényszerítve. Tenyereimet fenekére vezettem és határozottan markoltam beléjük, amitől egy aprócska nyögés távozott ajkai közül.
   - Ne legyél pimasz a hyung-oddal - mosolygott, miközben átkarolta nyakamat és közeledett felém.
   - Eszem ágában sincsen hyung - suttogtam ajkaira és mielőtt még összeforrtak volna párnáink, még egyszer belemarkoltam a csodálatos félgömbökbe, mire ismételten felnyögött.
   - HoSeok! - szólt rám, én pedig mosolyogva hajoltam rá ajkaira és hívtam egy hihetetlenül hosszú csókba, és talán életünk legcsodálatosabb éjszakájába, amit nem csupán csókolózással töltöttünk, hanem egy túlfűtött szeretkezésbe is részesítettem páromat. Ahol csak érte ajkaim, mindenhol nyomott hagytam, egy makulátlan bőrfelületet nem hagytam testén, minden egyes érintésemmel csodálatos hangokat kicsalva belőle, melyek néha sikolyokká alakultak, amikor már érzékeny területeire tévedt kezem, ujjaim, vagy éppen ajkaim. Életem legcsodálatosabb éjszakája volt..

   Reggel a pihe-puha párnák közé temetve arcomat ébredtem, miközben valaki kellemesem simogatta hátamat és éppen érezhető csókokat nyomott bőrfelületemre. Egy hatalmas mosollyal arcomon fordítottam el fejemet, hogy a csókok ne csak hátamat érjék, hanem ajkaimat is.
   - Jó reggelt - suttogta fülembe szerelmem, ahogy egy puszi landolt arcomon.
   - Jó reggelt Édesem - fordultam a hátamra és öleltem magamhoz páromat, majd egy csodálatos reggeli csókkal indítottuk a reggelt, vagyis annak szántunk, de végül megismételtük a tegnap estét, majd egy gyors zuhanyzással, el is indultunk reggelizni.