A tiltás gyönyörei (KrisHo)

   Szereplők: Kim Joonmyun (Suho) és Wu Yifan (Kris)

   Páros: KrisHo

   Banda: Exo

   Korhatár: nincsen
   Műfaj: fluff

   Ültem a metrón és vártam, hogy eljussak a végállomásra és onnan végre hazaérhessek. Lassan már harminchat órája talpon voltam, haza se mentem aludni, még csak ki sem tettem a lábam az irodából. Egyedül az automatához jutottam el, hogy valami kávét vagy energiaitalt vegyek magamhoz, másra időm sem volt. Mostanában eléggé nagy volt a hajtás, állandóan telefonáltam és végre befejeztem mindent, így hazatérhettem pihenni. Ahogy bambultam ki a fejemből egy hirdetésen akadt meg a szemem, és ott is inkább azon a bizonyos arcon. Mikor a szememet végigfutattam arcán, majd a mosolyán, onnan pedig szemeibe néztem, olyan volt, mintha ott ülne velem szemben, mintha nem is egy kép lenne csak. Mosolyra húzódott szám, amint rájöttem, mit is reklámoztak, mert pontosan tudtam, hogyan is jött létre a mű.
   Két hónapja történt, hogy belekezdett ebbe az egészbe, nagyon sokat vártak tőle, de mivel olyan témát firtatott az egész projekt, ami eléggé intim, így kissé zavarodottan érezte magát, amikor írta. Többször kérte párja segítségét, mert túlságosan vizuálus típus volt, hogy egyből el tudja képzelni a dolgokat. Órahosszákon keresztül tanulmányozta párját és próbált ki vele mindent, amit csak elvártak tőle. Hosszadalmas folyamat volt, de végül befejezte és egyből a legnépszerűbb mű lett az országban.
   Leszálltam a metróról és a legközelebbi boltba mentem, hogy végre belenézhessek a kész remekműbe, mert addig senki nem láthatta, míg ő nem végzett vele. Párjának sem mutatta meg, aki természetesen naponta vele volt, mert nagyon nem szerette, ha nem tökéleteset alkotott. Ezért is szerette a párja ennyire. Amint a mű a kezemben volt, felpattantam a buszra és miközben zötykölődtem a járművön, végigvizsgáltam minden egyes milliméterét, míg le nem szálltam. Ahogy a szemem járt úgy képzeltem el minden egyes pillanatát, és akartam, hogy megtörténjen velem.
   A buszmegállótól nem messze laktam, de most nagyon hosszúnak tűnt az az öt perc is, amit majdnem futva tettem meg. Amint a házhoz értem, beléptem az ajtaján, és megdöbbentem, hogy égve voltak a lámpák. Itthon van. Elkezdtem befelé merészkedni és megpillantottam, amint a kanapén ült és nézte a tévét.
   - Szép jó estét - köszöntem neki mosolyogva. Hangomra hátrapillantott és ajkaira egy mosoly került. Hatalmas karikák voltak szemei alatt, de nem csak övén. Tudtam jól, hogy ő sem aludt egy ideje már.
   - Jó estét - köszönt vissza és felállva elindult felém. - Mi van a kezedben? - kérdezte, a tárgyra mutatva.
   - Kíváncsi voltam, hogy a kedvenc íróm, mit is alkotott legutoljára - vigyorogtam rá.
   - Ingyen is megkaphattad volna - lépett elém.
   - De én támogatni akarom őt, még akkor is, ha az író a barátom - pillantottam fel páromra.
   - Ez igazán kedves tőled.
   - Kérhetek egy autogramot Wu Yifan? - nyújtottam feléje a könyvet.
   - Mindegyik könyvemhez kértél aláírást, de hatalmas megtiszteltetés Kim JoonMyun - vigyorgott rám, majd közelebb lépve ajkaimra hajolt. Automatikusan karoltam át nyakát ezzel a könyv kiesett kezemből, de egyikünk sem szentelt neki figyelmet. Nagyon régen volt már, hogy így érintettük a másikat, de az ilyen pillanatokat mindig kihasználtuk. Egyre jobban simultam hozzá és lett szenvedélyesebb csókunk.
   - Nagyon tetszettek az erotikus jelenetek a könyvedben - mosolyogtam bele a csókba.
   - Nem is tudom ki segített a megírasába - vigyorgott, miközben a kanapé felé kezdett terelni.
   - Nem is tudom, hányszor próbáltuk el - húztam le magamhoz és döntöttem el a kanapén. - A kedvencem a kanapés jelenet volt - támaszkodtam meg feje mellett.
   - Nekem is - vigyorgott, majd megcsókolt és csak órákkal később feküdtünk le aludni, miközben a padlón még mindig ott feküdt, Wu Yifan - A tiltás gyönyörei.