Egy bár (ChenHoKai) (+18)

   Szereplők: Kim Jongdae (Chen), Kim Joonmyun (Suho) és Kim Jongin (Kai)
   Páros/trió: ChenHoKai
   Banda: Exo
   Korhatár: +18
   Műfaj: smut
   Figyelmeztetés: szexuális tartalom



  Egy nap Kim Jongin megint ugyanabba a bárba tévedt, mint tegnap este. Jobban mondva, minden este idejárt, majd napközben dolgozott, végül megint bejött. Sosem fogjuk megtudni mit is dolgozott pontosan, mivel mindenkinek mást mondott. Akárkivel hozta össze a sors, mindig mást talált ki, de a mi Joginunk nem egy egyszerű ember volt. Igenis volt pénze és ez meg is látszott az öltözködésén és a viselkedésén is. Minden egyes nap máshova vitte "ügyfeleit", sosem haza. Soha senki nem járt még nála és talán ebben rejlett a vonzereje, hogy nem tudtunk róla semmit. Amikor valakiről nem tudunk semmit, akkor csak még jobban meg akarjuk ismerni, még ha nem is tudatosan, de megakarjuk ismerni, még ha nem is kedveljük. De térjünk vissza a bárhoz. Jogin a szokásos helyére ült le, a bár bejárati ajtajával szemközti falhoz, ahol egy fadeszka volt a szék, ami végig futott a fal mentén. Így Jongin mindig megláthatta kiszemeltjeit.
  Ebbe a bárba nem csak Jongin volt törzsvendég, hanem a sikeres író Kim JoonMyun is. Leginkább romantikus regényeket írt, pedig a szerelem a lehető legnagyobb ívben elkerülte. Voltak kapcsolatai, de mindig az lett a vége, hogy szakított az illetővel, mivel nem érezte azt, amit a könyveiben megírt. Leginkább azért járt ide, hogy felszedjen egy embert egy éjszakára, jól érezze magát, majd kezdje elölről. Ezekből az élményekből szerezte az ihletet és a könyvei alapját. Aki nem ismerte, azt hitte, boldog családban élt és azért tudott ilyen regényeket írni, de ha jobban megismertük, épp az ellenkezőjét láttuk. Nem éltek a szülei, a testvérei elfordultak tőle és nagyon kevés igaz barátja volt. Minden egyes este ugyanannál az asztalnál ült és várta, hátha valaki leül elé és aztán hazavihette és egy szenvedélyes éjszakát tölthet vele. JoonMyun annál a falnál ült, ahol Jongin is, csak két asztallal odébb. Már mind a ketten méregették a másikat, de úgy voltak vele, ha akar valamit a másik úgyis odamegy hozzá, ez már így ment egy hónapja. Akkor látták először egymást.
  Azonban ezen az estén nem csak ők voltak a bárban, igaz a bár minden este tele volt a törzsvendégekkel és néha egy-egy arakelő is betéved, de most valaki más jött. Egy teljesen idegen fiú. Igaz ez a fiú idősebb volt, mint Jongin, de nem látszott rajta. Túlságosan gyerek arca volt, hogy 22 évesnek nézze az ember, ezért meg is állították a bejáratnál, mert azt hitték még nem múlt el 18. Ezen mindig megsértődött, de ettől lehetett beleszeretni is. Azzal az ártatlan kis baba pofijával minden embert elvarázsolt, talán ezért is figyelt fel rá, egyből Jongin és JoonMyun is. A fiú csak leült a bárhoz ment, kért egy italt és leült az egyik asztalhoz, ami pont szembe volt Jongin és JoonMyun asztalával. Csak ültek és nézték a fiút. Semmit nem tudtak róla, pedig mindenkit ismertek a bárban, de ez a fiú teljesen ismeretlen volt számukra. Mind a ketten meg akarták ismerni. Kértek a fiúnak italt és odaküldették neki. A fiúnak feltűnt, hogy a vele szemben ülök eléggé megnézik és végigmérik, de nem foglalkozott velük, mert tudta úgyis megszerzi őket.
  A két férfi mindent el akart követni, hogy a fiú odajöjjön hozzá és őt válassza. Vele töltse el az estét és ne egyedül. Az italok mellé bókoló üzeneteket küldtek és próbáltak a fiú kedvére tenni. Képesek voltak órákat is várni arra, hogy a fiú odajöjjön hozzájuk. Egyikük sem értette mi lehet ez az erős kötődés, ehhez a jött-ment fiúhoz, de meg akarták szerezni. Bármi áron.
  Ez a folyamat este tíztől fél tizenkettőig tartott mikor is a fiú már megelégelte a tétlenségüket. Felállt az asztaltól, már eléggé meg volt csiccsentve, hogy ne tudja mit is tesz. Odament JoonMyunhoz, rámosolygott kedvesen, majd az ölébe ült és megcsókolta a férfit. Átkarolta a férfi nyakát és folyamatosan dörzsölte hozzá csípőjét, hogy a férfi tudtára adja mit is akart. JoonMyun nem tétlenkedett, egyből viszonozta a fiú közeledését és kezét egyből a fenekére helyezte és húzta közel magához. Ezt mint Jongin is látta és nem nagyon tetszett neki. A fiú tudta hogyan ingerelte a férfit, így elvált JoonMyuntól és Jonginhoz ment, az ő ölébe is belemászott, majd megcsókolta. Ugyanazt tette vele is, mint JoonMyunnal. Ez nem tartott olyan sokáig, mivel a fiú mosolyogva vált el Jongintól, majd kimászott az öléből és a két férfi elé állt.
  - Mindkettőtöket választom - mosolygott rájuk. - Mind a kettőtökkel akarok lenni ma este.
  Ennek hallatára a két férfi egymásra nézett. Nem értették pontosan a fiú gondolat menetét, de kisebb gondolkodás után beleegyeztek.
  - Hozzám megyünk - jelentette ki Jongin.
  - Miért pont hozzád? - nézett rá kérdően JoonMyun.
  - Mert nálam kényelmesebben elférünk - mondta, majd a fiúhoz lépett. - Hogy hívnak? - simogatta meg arcát, mire a fiú elmosolyodott és JoonMyun is odalépett hozzájuk.
  - Jongdae. Kim Jongdae - felelete mosolyogva.
  - Én Kim Jongin vagyok.
  - Én pedig Kim JoonMyun.
  - Nagyon örvendek. Akkor mehetünk? - mosolygott tovább Jongdae.
  - Persze -felelte a két férfi egyszerre és már indultak ki a bárból. Egymás mellett haladtak mind a hárman, hátrahagyva a zajos és sötét bárt. Kilépve onnan egyből beszálltak a taxiba, amit közben Jongin hívatott. Jongdae ült középen és a két oldalán a két férfi. Hihetetlenül boldog volt, hogy itt lehetett, így bal kezét Jongin, a jobbat pedig JoonMyun térdére helyezte és így mentek egészen Jongin házáig.
  A ház hatalmas volt, szinte üvöltötte, hogy ő a legcsodálatosabb. Az egyik része, csak üvegfal volt végig, így teljesen be lehetett látni az utcáról, de csodálatos látványt nyújtott a nyüzsgő városra. Minden egyes négyzetmilliméterét, pontosan megtervezték, hogy tökéletes legyen. A házba lépve a házigazdát kivéve, mindenki ámulattal csodálta a ház belsejét. Minden bútor a legújabb kollekcióból származott, a berendezés a legmodernebb. Jongdaenak nagyon tetszett ez az egész és, hogy végre sikerült a terve, egyenlőre. Jongin lesegítette a fiúról a kabátját, aki egy szájra puszival megköszönte. JoonMyun bevezette a fiút a nappaliba és leültette a kanapéra, mire a fiú rá mosolygott és megcirógatta arcát. A házigazda italokat hozott, hogy megmaradjon a kellő hangulat. Koccintottak, majd elfogyasztották az italt. Elkezdtek beszélgetni, de azt nem tudni miről. Telnek a percek és lassacskán "megbeszélték", hogy hogyan is tovább. Mivel Jonginnál voltak, így övé az elsőbbség. Először a házigazdával fog lefeküdni a fiú, és csak utána az íróval. Ebben meg is egyeztek, de a továbbiakat nem vitatták meg. Nem tudják, hogy ez nem csak egy szimpla éjszaka lesz.
  Jongin bevezette vendégeit a hálószobába, ami még pazarabb volt, mint a ház maga. Egy akkora ágy terült el előttük, amiben nem hogy egyedül, de tízen is kényelmesen elfértek volna. Az író leült az ágy szélére, addig a férfi megfogta Jongdaet és megcsókolta. A fiú nem ellenkezett, egyből hozzásimult a férfihoz és hagyta, hogy magával ragadja a hév. Átkarolta a férfi nyakát és a hajába túrt, így húzta csak közelebb magához. Egyre szenvedélyesebbé vált a csók köztük, míg a fiú szakította meg.
  - Lenne egy ötletem. Mindenkinek lehetne egy beceneve, de csak ma estére. Neked Jongin lehetne Kai, JoonMyun neked Suho, és nekem pedig Chen. Mit szóltok hozzá? - mosolygott a fiú, mintha feltalált volna valamit.
  - Nekem tetszik - mondta az, aki az ágy szélén ült. A fiú magában ujjongott egy sort, majd arra a férfira nézett, akivel épp készült lefeküdni.
  - Én is - mosolygott a fiúra és megcsókolta.
  Jongdae hatalmas vigyorral az arcán csókolt vissza és húzta magához a férfit, miközben az ágyhoz közeledtek. Jongin elkezdte megszabadítani a fiút a ruháitól, ami nem volt nehéz, mivel egy mozdulattal szétnyitotta ingét és nadrágjával sem fészkelődött annyit. Az alsót rajta hagyta, majd a fiú kezdte vetkőztetni a férfit. Lefejtette róla a zakóját, az inget és végül a nadrágot, ami alól felbukkant egy kisebb dudor. A fiú ennek láttán elkuncogta magát és megcsókolta a férfit, miközben ujjával megsimogatta a dudort. A férfi a fiú szájába nyögött, mert már a fiút akarta érezni, de nem az alsóján keresztül. Ledöntötte a fiút az ágyra és föléje tornyosult, miközben egy pillanatra nem vált el ajkuk. Simogatni kezdte Jondaet, kényeztette a bőrét és végül már kissé merev férfiasságát vette kezelésbe. A fiú először csak a csókba nyögdécselt, de ahogy fokozódott a hangulat, úgy lettek ezek a nyögések hangosabbak és intenzívebbek. Végezetül egyikőjükön sem volt már alsó, így szabad volt az út. Jongin kellőképpen felizgult és ez a fiúról is ugyanúgy elmondható.
  A férfi, aki az ágy szélén ült és várt, azon gondolkodott, jó ötlet volt-e ebbe belemenni. Lehet, hogy átverik és kidobják, vagy több menetet lenyomnak, ő ott fog ülni az ágyon és hallgatja őket. Nem akarta ezt, de úgy döntött, megvárja ennek a végét és átveszi az irányítást. Ahogy hátrapillantott, felbecsülhetetlen látványban volt rész. Szeme kikerekedett és csak nézte őket, jobban mondva Jongin csupasz fenekét. Ahogy abban a gyenge kis törékeny testben mozgott, melyből nyögések törtek fel, egyszerűen nem tudta felfogni. Miért nem közeledett soha sem ehhez a férfihez? Talán hiúságból, esetleg büszkeségből? Nem tudta, de annyiban biztos volt már nem tudta visszafojtani az érzéseit. Egyszerűen elállhatatlan vágyat érzett, ahhoz hogy megérintse a másik férfit. Már nem is a fiúra vágyott, hanem a férfira, akit eddig csak távolról csodált. Végre megszerezhette. Csak egy karnyújtásnyira volt tőle. Csak le kéne rángatnia a fiúról, megcsókolnia és máris az övé lehetne. Nem nagy dolog lenne, de nem képes megtenni, mert fél az elutasítástól. Inkább türelmesen kivárta a sorát, addig, míg a szeretett férfi a fiúba élvezett el.
  Jongin nagyon élvezte az együtt létet a fiúval, de valami nem tetszett neki. Hiányzott valami, ami eddig talán megvolt, de lehet csak most tűnt fel neki. Kellett neki egy társ, akivel nem csak néha napján lefekszik, hanem naponta teszi ezt meg. Akart maga mellé valakit, de ki lenne az alkalmas. Ez a fiú tetszett neki, de neki nem ilyen kellett. Neki egy olyan emberre volt szüksége, mint JoonMyun. Lassan kihúzodott a fiúból, majd odament az íróhoz. Teljesen értetlenül és tehetetlenül néztek egymásra, míg az egyikük lépett. Jobban mondva, valaki segített nekik. Jongdae hátulról kissé meglökte Jongin, akinek ajka éppen JoonMyun ajkán landolt. A két férfi először kikerekedett szemmel nézte másikat, majd az író úgy döntött megteszi az első lépést. Kezét a férfi arcára tette a kezét és magához húzta. Jongin sem tétlenkedett már, magához húzta a férfit és csókolni kezdte. Teljesen elfelejtették, hogy ők sosem akartak semmit a másiktól, de a tudatalattijukban, mind a ketten kívánták a másikat, lassan egy hónapja. Az őrületbe kergette őket ez a hónap és nem is értették, miért voltak ennyire kiéhezve mások testére, de most már megtudták. Jongin ledöntötte JoonMyunt az ágyra és fokozatosan szabadította meg ruháitól.
  Jondae eközben, lassan minden ruhadarabját felvette és a konyhába ment, maga mögött hagyva a szerelmespárt. Fogott egy darab cetlit és ceruzát, majd egy üzenetet hagyott hátra: "Jó volt ez az éjszaka! Ez volt a célom, hogy ti összejöjjetek, mivel egy hónapja figyellek titeket!" Megőrjített a tétlenkedésetek, így muszáj volt tennem valamit, de nekem úgy tűnt sikerült. Szép és boldog jövőt! K. J." Ezzel a pultra helyezte utolsó sorait és kilépett az ajtón. Lassan kezdett sétálni a hűvös utcán, fogott egy taxit és visszatért a bárhoz, de nem ment be, csak kívülről figyelte az arra járkáló embereket. Nem tudta miért is csinálta ezt az egészet, talán azért, ha már ő egyszer nem lehetett boldog akkor mások legyenek azok. Ez a cél éltette. Egy újabb "pácienseket" vett kezelésbe, velük is taxiba ült, pont Jongin háza előtt mentek el. Tudta, hogy a két férfi már nem az első menetnél járt, hanem már nem is számolták. Elmosolyodott ezen, hogy ez is sikerült neki és reméli, még sok ilyen pillanata lesz.
  Hogy én honnan tudtam ezt az egészet? Talán onnan, hogy én voltam a levegő, amit belélegeztek. Amit egymás ajkára leheltek, ami életben tartotta őket.