Én is szeretlek

Első történetem, amit kiteszek ide :3 remélem tetszeni fog :3

barátnőmnek Heninek írtam :3 és az ő kedvencével :3 neki nagyon tetszett így remélem nektek is :3 ne várjatok nagy durranást, nagyon rövid XD remélem élvezhető lesz azért :3

Szereplők: Heni és Tao

Banda: Exo

Műfaj: fluff

  Ez a nap is úgy kezdődött, ahogy a többi.

  Épp sétáltam a suliba mikor azon is gondolkodtam, hogy ma megint látnom kell. Látnom őt, akit mindennel jobban szeretek. Amióta csak megláttam szeretem. Rögtön megbabonázott. Nem is tudom miért szeretem. Szavakba nem tudom foglalni az érzéseimet. Maga a személyisége vonzott. Szeretem. Hányszor is terveztem, hogy elmondom neki? Milliószor. De sosem volt merszem odamenni elé. Amikor beértem a suliba és leültem a helyemre. A mellettem lévő hely üres volt. Vajon hol lehet? Miért is aggódok? Inkább örülnöm kéne neki, mert legalább nem fogok rá gondolni, de ez sosem ment. A nap minden perceben rágondolok. Varom hogy végre becsöngessenek mire kinyílik az ajtó. Felpillantok. Csak ámulok és bámulok. Hogy lehet ennyire helyes? Hatalmas mosollyal az arcán baktat az asztala fele, vagyis az enyémhez. Odaérkezett mellem, leült és felem fordult miközben rám mosolygott. Ettől a mosolytól meghalok.

  - Jó reggelt Heni! -mosolygott rám. Jesszusom!

  - Jó reggelt Tao! -mosolyodtam el is elpirultam. Hogy lehet valaki ennyire helyes??? Nem hiszem el! Tennem kell valamit. Beszelnem kell vele. Mar nem bírom magamban tartani.

  Ahogy telnek az órák úgy vagyok egyre bátrabb. Mikor megbeszéltük, hogy a suli előtt találkozunk, nem hittem a szememnek mikor odaértem épp megölelt egy lányt. Képtelen voltam ott állni.

  Elhaladtam mellettük, hallottam, amint Tao utánam szólt, de nem figyeltem rá. Csak rohantam, nem tudtom hova jutok, csak el innen. Elérkeztem egy parkba, amit Taoval találtunk egyszer. Úgy tűnik ide vezetett a sors. Leroskadtam az egyik padra és zokogni kezdtem. Miért? Miért történik ez? Szeretem. A fenéért is. Bőgök, megszűnik körülöttem a világ.

  Nem tudom mennyi idő telik el, mikor hirtelen valaki megérinti a vállamat. Könnyes szemmel nézek fel és nem hiszem el, amit látok. Tao áll előttem, kipirult arccal, lihegve. Csodálkozva figyelem.

  - Miért rohantál el Heni? -kérdezte lágyan és keze köze vette arcomat.

  - Mert... megölelted... -mondtam szipogva.

  - Ezért rohantál el? -kérdezte mosolyogva.

  - Igen. -ismertem be.

  Halk kuncogásba kezdett, én meg kérdőn néztem rá.

  - Miért nevetsz?

  - Rajtad. Azon, hogy... -elhalkult.

  - Azon??? -kérdeztem.

  - Azon hogy mennyire is szeretlek. -mondta alig hallhatóan. Mit mondott? Szeret?

  - Mit mondtál? -kérdeztem csodálkozva.

  - Szeretlek Heni! -mondta mosolyogva, arcomat maga fele húzva és megcsókolt. Mi??? Micsoda??? Ez most megtörtént? Ez a valóság? Mikor elvált ajkaimtól, csodálkozva néztem rá.

  - Mit mondtál? -kérdeztem tőle. Elmosolyodott és megsimogatta arcomat.

  - Szeretlek. -mondta mosollyal az arcán.

  - Én is szeretlek. -mondtam és ajkamra hajolt. Sosem voltam még ennyire boldog.

Köszönöm, hogy elolvastad :3 Heni két kedvencét láthatjátok :3 Tao és panda :3