Felkértek, hogy írjak egy kis történetet egy oldalra és hát ez lett belőle :3 Három aprócska OS :3 <3 Remélem tetszeni fog :3
Itt a link az oldalnak, ahová a történetem került :3 <3 http://btsfanficsneked.blogspot.hu/
Párosok: JinKook, VHope és SugaMin
Korhatár: +18
JinKook
Minden
szépen kezdődött, már nagyban vártam, hogy barátom végre hazaérjen, és együtt
tölthessük ezt a különleges estét. Mindennél jobban vártam, hogy megkaphassam a
jutalmamat, ami egy hónapja ígéretes, mivel JungKookkal fogadtunk, hogy nem
bírom ki a mai napig, csoki evés nélkül. Meg kellett, hogy mondjam hatalmas
kitartás kellett ahhoz, hogy ne egyek a kedvenc édességemből, mivel köztudott,
hogy én naponta egy kocka csokoládét ettem minimum. Lehet ez rossz szokásommá
vált, de egyszerűen szükségesnek éreztem a napi cukor bevitelemet, és ezt most
megfosztotta tőlem. Kicsivel több, mint egy éve voltunk együtt és már
egyszer-kétszer történt közöttünk testi érintkezés is, és nem csak egy aprócska
csókra gondoltam, hanem konkrétan a szexre. Pontosan emlékeztem a napra, amikor
először voltunk együtt, mintha csak tegnap történt volna.
Június 20-án éppen sétáltam haza a munkából,
lefárasztottak teljesen, a főnök egy igazi seggfej volt, és szépen elcseszte az
egész napomat: JungKooknak meg is írtam ezt, és azt is, hogy ma biztos egy
feszült és hisztérikus pöcs leszek, ezért, előre is bocsánatot kértem. Tudta
jól, hogy mennyire kihat a munkám a mindennapjaimra és fordítva, szóval, ha
szarul aludtam, akkor a munkahelyemen is rosszul teljesítettem, vagy éppen,
mint most az egész éjszakánkat elrontotta ez az összetűzésem főnökömmel. Kookie
mindig igazodott hozzám, és pontosan tudta mit kellett tenni, ha ilyen
állapotban voltam. Sosem zavart meg semmiben, édesen becézgtett és próbálta
elterelni a gondolataimat, ami az esetek többségében sikerült is. Mindig tudta,
mire volt szükségem és ezért mérhetetlenül hálás voltam neki. Ma nem akartam
semmi mást csinálni, csak ülni vele a kanapén és pihenni, legalább holnap nem
kellett bemennem, így rendesen kipihenhettem magamat. Ahogy kotortam elő a
lakásunk kulcsát, úgy éreztem, ahogy a gondjaim leperegtek rólam, mintha mi sem
történt volna. Sóhajtva léptem át lakásunk küszöbét, miközben szememmel és
fülemmel Kookie-t kerestem.
- Megjöttem - szólaltam meg hangosan, hogy
tudassam vele jöttemet. Letettem táskámat a földre, majd levettem pulóveremet
és felakasztottam a helyére, majd kissé megborzoltam hajamat, hogy végre
szabadon álljon össze-vissza. Nyújtózkodtam egyet, majd elindultam befelé,
mivel Kookie nem jelent meg azóta sem. Talán nincsen itthon? – gondoltam
magamban. - De égett a lámpa.
Ahogy
haladtam a folyosón egészen a nappaliig, megpillantottam a kanapén fekve, a
tévé ment, ő pedig mélyen aludt. A konyhában a kis asztal meg volt terítve, ki
volt készítve minden. Mennyire is szeretem ezt a boldog gyereket.
Odamentem a kanapéhoz, leguggoltam elé és
néztem alvó arcát.
- Nem kellett volna megvárnod - csókoltam meg
lágyan. Elmosolyodtam, majd felegyenesedtem, mire megmozdult és ébredezni
kezdett. - Nem akartalak felébreszteni - simogattam meg arcát. Felébredt, amint
meglátott, felült és megcsókolt hosszasan.
- Sosem zavarod meg az álmaimat - suttogta
ajkaimra, átkarolta nyakamat és közelebb húzott magához. Egyre lejjebb és lejjebb,
egészen addig, hogy felette kellett megtámaszkodnom és úgy néztem arcát. -
Elfelejtetem veled a mai napot - húzott le ajkaira.
- És ezt hogyan fogod elérni? - vigyorogtam
és édesen csókoltam párnáit.
- Az hagyj, legyen az én titkom - kuncogott,
majd hajamba túrva csókolóztunk tovább.
Édesen, vággyal telve faltuk egymás ajkait,
miközben kezeimmel testének minden egyes porcikáját kezdtem el felfedezni,
ahogy az a nagy könyvben meg volt írva. Egyszerűen képtelen voltam, azoktól a
csodálatos puha párnáktól elválni, de hihetetlenül vonzott már nyakát fedő
bársonyos bőre, így szomorúan, de elváltam ajkaitól és az előbb említett
testrészre tapasztottam számat. Először lágyan, majd sokkal erősebben
csókolgattam bőrének minden egyes milliméterét, ezzel nyomot hagyva magam után.
Nem ez volt az első alkalom, hogy így értem hozzá, de akkor mindig felhúztunk
egy határvonalat, mert nem akartuk elsietni a dolgokat. Nem akartam, hogy
elriasszam kanosságommal, így inkább vártam a megfelelő pillanatra, ami most
érkezett el. Bátrabban faltam édes bőrét, kezeimmel kissé durvábban értem
hozzá, miközben a felsőjét, mely engem nagyon zavart, elkezdtem felfelé húzni
tökéletes felsőtestén. Kezeivel átkarolta hátamat, ujjait erősen mélyesztette hátamba
és markolászta pólómat, amit el is kezdett lehúzni rólam. Mosolyogva
szabadítottam meg felsőjétől, de nem gondoltam, hogy egy másodperccel később,
már az én pólóm is ott landol, ahol az övé. Konkrétan letépte rólam az anyagot.
Tetszett nekem ez a vad és türelmetlen fiúcska, aki ennyire megdobogtatta a
szívemet. Mosolyogva hajoltam vissza ajkaira és most már csupasz felsőtestét
vettem kezelésbe ujjaimmal, melyek készségesen jártál be a bársonyos bőrrel
borított felületet. Ismét elváltam ajkaitól, és most nem időztem el annyit
nyakán, mint az előbb, hanem lejjebb vezettem ajkaimat, és mellkasát
csókolgattam és szívogatni bőrét. Kezeim már nadrágján jártak és kényeztették,
aminek következtében hangos sóhajok, de inkább nyögések távoztak csodálatos
ajkai közül. Azok a hangok az őrületbe kergettek. Mikor ajkaimmal alhasát
kényeztettem, szememmel felpillantottam rá és láttam, amint lehunyt szemekkel
zihált, kapkodta a levegőt, mellkasa irdatlan tempóban emelkedett fel s le, de
talán az tetszett a legjobban, hogy arca annyira ki volt pirulva, mint egy
paradicsom, és ez még édesebbé tette, a már így is aranyos gyermeki
arcocskáját, melyet úgy imádtam. Lassan, de már türelmetlenül szabadítottam meg
nadrágjától, ami már eléggé feszült rajta és ezt a tudtomra is adta azzal,
amint egy megkönnyebbült nyögés hagyta ajkait. Magamat is megszabadítottam a
már nagyon szűk anyagtól, majd visszamásztam párom csodálatos, gyönyört okozó
ajkaihoz, melyeket hatalmas lendülettel a birtokomba. JungKook, átkarolta
nyakamat és húzott egyre közelebb magához, még többet kérve a csókból. Oldalát
simogattam, kissé elkalandoztak ujjaim a derekánál, mert már formás fenekét
akartam markolászni, mely megmozgatta fantáziámat. Drága egyetlenem, lábaival
átkarolta csípőmet, ezzel arra késztetve, hogy menjünk már máshova, mert nem a
kanapén akart szeretkezni. Kérésének eleget téve kezdtem el magamhoz húzni,
majd felegyenesedni, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól,
de kezeim közé vehettem, csodálatos félgömbjeit. Elindultam vele a hálószobánk
felé, melyen mér fél éve osztoztunk és éppen itt volt az ideje, hogy rendesen
felavassuk. Kezeimmel fenekénél tartottam és nem bírtam magammal, de jó erősen
markoltam bele, melynek hatására a csókba nyögött és ujjait hajamba vezette,
hogy megnézze, hajhagymáim mennyire strapabíróak.
A hálóban, egyből az ágyra döntöttem, majd
kezdtem el levenni róla a már nagyon idegesítő anyagot. Amint az lekerült róla,
végignéztem a testén, és elámultam a látványtól. Igaz, nem ez volt az első
alkalom, hogy így láttam, de ilyen helyzetben először. Egyszerűen gyönyörű
volt. Letéptem magamról a már feleslegesnek tűnő ruhadarabot, majd hajoltam
vissza párom ajkaira, aki nem tudom milyen gondolat erejéből, de a hátamra
döntött és ült rá csípőmre, aminek következtében merevedésem, két félgömbje
közé került, melyeket erősen összeszorított. Mindkettőnkből egy-egy hangos
nyögés távozott, de amikor megmozdította csípőjét, azt hittem ott helyben
alélok el. Az érzés, mely magába kerített, leírhatatlan volt, egyszerűen
csodálatos. Jobb szavakat nem is találhattam rá. Éhesen tapadt ajkaimra és
tépte azokat, miközben csípőjével egy percre sem állt le. Ő is ugyan úgy
nyögött, mint én, kezeimmel fenekét markolásztam, majd mikor úgy éreztem már
elég volt, fordítottam a helyzeten, így ismét én voltam felül.
- Szeretsz kínozni, úgy látom – mosolyogtam
rá, mire egy önelégült mosoly került az arcára és visszahúzott párnáira. Már
mind a ketten nagyon kívántuk a másikat, így elváltam ajkaitól és előhalásztam
azokat a dolgokat, amiket már előre megvettünk, hogy ne ilyenkor kelljen
elrohannunk érte. A síkosítót, magam mellé tettem, majd az óvszert is, végül
csak egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. A síkosítóból, egy adagot a tenyerembe,
majd bejáratát kezdtem el bekenni vele, mire a hideg folyadéktól kirázta a
hideg. Óvatosan toltam beléje ujjpercemet, mire kissé felszisszent, de mivel
már „gyakoroltunk” pont az ilyen alkalmak miatt, tudta, hogy csak most lesz
kellemetlen, később sokkal jobb lesz. Teljesen betoltam ujjamat, majd elkezdem
mozgatni benne, minek következtében halk sóhajok hagyták el ajkait. Ahogy telt
az idő, úgy került beléje több ujjam, míg végül a harmadik ujjamnál, már azért
könyörgött, hogy tegyem beléje férfiasságomat, ami már ő érte kiáltozott, mert
megőrült a várakozásért. Óvatosan húztam ki felőle ujjaimat, majd nyúltam az
óvszer utána, amit ki is kapott a kezemből.
- Én akarom – mondta lehajtott fejjel,
miközben felült. Kinyitotta a tasakot, majd kivette belőle azt, amire
szükségünk volt. Kissé közelebb jött hozzám, és merev tagomra húzta a gumit.
Egy adag síkosítót nyomott a kezébe, majd azzal bekente tagomat, de nem csak
egyszer húzta végig rajta kezét, hanem többször.
- Ezt direkt csináltad – döntöttem hátára és
csókoltam meg.
- Szeretlek – sóhajtotta a csókba.
- Én is szeretlek – csókoltam tovább, majd
nagyon lassan tagomat bejáratához vezettem és beléje hatoltam, mire egy
hatalmas nyögés hagyta el ajkainkat. Mikor az új érzés, magába kerített, minden
izmom megfeszült, a testem megborzongott, és a fellegekben éreztem magam.
JungKook egyik kezével kezemet kereste, míg a másikkal a takarót markolta
erősen. Tudtam jól, hogy borzalmas kínokat élt át ezekben a pillanatokban, de
azt is tudtuk, hogy ez később kellemes lesz és erre fog vágyni a leginkább.
Megfogtam kezét, erősen szorította azt és kinyitotta vágyakkal teli pilláit,
könyörögve azért, hogy érezhessen engem, így lehajoltam hozzá és olyan erővel
mart számra, hogy már megrémültem tőle. Erősen és szerelmesen csókoltuk
egymást, miközben mozogni kezdtem benne, szabad kezemmel testét kényeztettem,
hogy elfeledtessem vele, hogy igen méretes férfiasságom, éppen szétfeszítette
alsófertályát. Megvártam, míg egy bólintással, vagy szóval a tudtomra adta,
hogy gyorsíthattam a tempón, egészen addig, amíg bírta. Mikor már kezdett
megszokni, néha-néha egy hirtelen lökésemre felszisszent, de biztatott, hogy
folytassam, mert ennél már csak jobb lehetett. Szerelmesen csókoltam ajkait,
simogattam testét, és törekedtem arra, hogy átrepíthessem a gyönyör kapuján.
Nem tudom milyen ötlet vezérelte, de elengedte kezemet, átkarolta nyakamat,
lábait derekam köré fonta és egy nagy lendülettel a hátamra fordított, miközben
ő a csípőmön foglalt helyet, ezzel teljesen magába fogadva hosszomat. Egy
hangos nyögés távozott ajkaiból.
Vörösen izzó arccal, felduzzadt ajkakkal, a
testén halmozódó kiszívás nyomokkal, és kéjjel teli szempárral tekintett le
rám, majd egy igen gonosz, de szerelmes mosollyal az ajkán, kezdte el mozgatni
csípőjét, melynek hatására egy hangos.. nem is egy, hanem hangos folyamatos
nyögések távoztak ajkaimról. Erősen markoltam egyik kezemmel a takarót, a
másikkal testét kényeztettem. Sosem gondoltam, hogy ez valaha meg fog történni
velem, de egyik vágyam végül révbe ért. Nem bírtam már gondolkodni, segítettem neki
a mozgásba, kényeztettem, hogy ne csak én élvezhessem ezeket a csodálatos
pillanatokat. Jóleső nyögések és sikolyok hagyták el ajkait, amint kezeim közé
vettem igen merev férfiasságát, és kezdtem el húzogatni rajta kezemet. Addig
folytattam ezt a műveletet, míg el nem élvezett kezeim között, de a mozgást nem
hagyta abba, míg én is át nem repültem a gyönyör kapuját. Lihegve dőlt rám,
majd vezette ki magából tagomat és szenderült el karjaimban. Életem egyik
legcsodálatosabb éjszakájának mondhattam. Menthetetlenül szerettem JungKook-ot,
semmi és senki nem választhatott el minket.
Tisztán emlékeztem arra az éjszakára, mivel
onnantól kezdve éreztem azt, hogy ő örökre velem fog maradni, és tessék. Itt
voltunk fél évvel később és még mindig velem volt. Nagyon szerettem JungKook-ot,
mindenkinél jobban. A legfontosabb ember az életemben és ez fordítva is így
volt. Nagyban ültem a konyhában, a megterített asztalnál és vártam, hogy
barátom megérkezzen, de késett. Már nyolc is elmúlt - amikor általában haza
szokott jönni -, de még mindig semmi. Kezdtem aggódni, mert mindig szokott írni
vagy hívni, ha esetleg később jön. Remélem nem történt semmi baja. Járkálni
kezdtem a házban, többször ránéztem a telefonomra, de semmi üzenet, se hívás.
Hol a fenében vagy Kookie? Idegesen fogtam kezemben a telefont, és amikor az
óra tízet ütött tárcsáztam a számát. Kicsöngött.
- Jin.. - vette fel, de egyből
félbeszakítottam.
- Hol a jó büdös fenében vagy már? - fakadtam
ki. - Tudod hány óra van? Van fogalmad róla milyen nap is van ma? Tudod,
mennyire aggódom érted, te barom?! - faggattam, mire csak annyit éreztem, hogy
valaki hátulról átölelt.
- Tudom-tudom és tudom - hallottam egyszerre
a telefonban és magam mögött is a választ. - Sajnálom, hogy késtem, csak az
ajándékodért mentem - tette el a telefonját, majd megpuszilta nyakamat.
Eltettem a mobilom, majd megfordultam és megöleltem.
- Olyan idióta vagy - öleltem szorosan. -
Nekem nem kell ajándék. Tudod jól.
- Tudom, de ezt meg kellett vennem neked -
mosolygott nagyban, majd elkezdett a háló felé húzni.
- Nekem te vagy a legjobb ajándék - húztam
magamhoz és megcsókoltam.
- Nekem is te. Boldog másfél évet Jin, én
vagyok az ajándékod egy életre - karolta át nyakamat és csókolt vissza
hosszasan.
- Boldog másfél évet JungKook. Nagyon
szeretlek - felkaptam a földről, majd kettőnk nevetésétől visszhangozva a
lakás, mentünk a hálóba, hátrahagyva a vacsorát és az ajándékomat, ami egy
hatalmas tábla epres csoki volt.
VHope
-
Mihez lenne kedved? - kérdezte TaeHyung, miközben sétáltunk az utcákon, a
sötétben, szentestén. Imádtam a várost ebben az időszakban, mert gyönyörűen fel
voltak díszítve a házak, az üzletek, az utcák és a fák, mindenki mosolygott
körülöttünk és ez engem is megmosolyogtatott. Egyszerűen levakarhatatlan volt a
vigyorom, főleg, hogy azzal a személlyel lehettem itt, akit szerettem.
Szerelmes voltam a legjobb barátommal, aki egyben a lakótársam is volt, de ő
nem tudta, hogy én mit éreztem iránta, és ez így volt rendjén.
- Nem tudom. Semmihez sincsen most kimondottan
kedvem, csak sétálgassunk - vontam meg vállamat és rá emeltem tekintetemet.
- Ahogy szeretnéd - mosolygott rám, majd
tovább ballagtunk az utcán.
Bő tizenöt éve voltunk a legjobb barátok és
már mindent megéltünk, amit kellett. Ott voltunk egymásnak, amikor
valamelyikünk elveszítette egyik legfontosabb személyét, és akkor is, amikor a
legnagyobb öröm fogadott minket. Megjártuk a poklot és a mennyet, mindent, amit
ember gondolhatott. TaeHyung mindent tudott rólam, ahogy én is tudtam mindent róla.
Pontosan tudta, hogy melyik nemhez vonzódtam és vonzódom a mai napig is, de ő
nem tágított mellőlem. Akármilyen problémám is volt a szerelmi életemben, ő
mindenben segített nekem, és ha kellett ő próbáltam meg keresni nekem valakit,
hogy jobb kedvre derítsen. Valamikor sikerült, valamikor nem, de az utóbbi
időben, jobban mondva már lassan bő egy éve, szerelmes voltam belé és más
pasira rá sem tudtam nézni, mert úgy éreztem lélekben megcsalom azzal TaeHyungot,
de tudtam jól, hogy ez hülyeség, de én mégis így tettem. TaeHyung volt a nekem
szánt pasi, tökéletes volt minden téren és vágytam arra, hogy végre úgy
ölelhessem meg, hogy ne kelljen valami ürügyet kitalálni hozzá, hanem úgy
ölelhessem, mint a szerelme, de tudtam jól, hogy ő nem érzett úgy irántam, így
ezt a tettemet, hogy én valaha is szerelmet fogok vallani neki, elvetettem..
egészen a mai napig. Szenteste révén, meg mindkettőnk családja eléggé messze
élt, így csak karácsony másnapján utazunk haza, ezért eljöttünk sétálni egyet,
mert ilyenkor nincsenek annyian, mint az ünnepek előtt, mivel mindenki most a
családjával volt és ünnepeltek.
Ahogy az utcán bandukoltunk, egy ismerős
alakot véltem felismerni, amit nagyon sietett valahova, gondoltam haza a
barátjához, mert ez a személy nem volt más, mint JungKook, SeokJin barátja, aki
az én beosztottam volt. Emlékszem, amint Jinnel nagyjából fél éve szép kis
összetűzésbe keveredtünk, és nagyjából úgy voltunk egymással, hogy seggfej a
másik, de mint aztán kiderült, Jinnek volt igaza, ezért, amint ismét jött
dolgozni bocsánatot is kértem tőle, de amikor megláttam mosolygós arccal ülni
az asztalánál, mintha mi sem történt volna néhány nappal ezelőtt, úgy nézett
fel rám és köszöntött vigyorgó arccal. Egész álló nap mosolygott és akkor még
nem tudtam mi volt az oka annak a vigyornak, de néhány nappal később megtudtam,
amikor egy srác várta kint Jint az iroda előtt, és amint meglátták egymást, nem
törődve semmivel és senkivel, csókolták meg egymást ott az utcán. Teljesen
meglepett a tettük, mivel ki nem néztem volna Jinből, hogy a saját neméhez
vonzódott volna, de senkit sem ismerhetett nagyon az ember. Azután Jinnel egyre
többet beszélgettünk és kezdtük megismerni egymást, így a barátját JungKook-ot
is megismertem egy idő után és jó barátok lettünk. Az is kiderült lassan
számomra, hogy a szép kis összetűzésünk után, miért is volt annyira vigyorgós,
mivel egy hatalmas lépést tettek a kapcsolatukban. Irigyeltem őket, hogy mind a
ketten megtalálták a boldogságot és volt valaki az életükben, akit teljes
szívükből szerethettek, de semmi pénzért nem kívántam volna nekik semmi
rosszat, mivel mind a ketten nagyszerű emberek voltak és megérdemelték a
boldogságukat. Ők ketten a megtestesült tökéletes pár, akiket mindig emlegettek
a gimiben, de azt szerintem senki sem gondolta volna, hogy két férfi között
jött ez létre.
Mikor JungKook közelebb ért hozzánk intettem
neki, mire csak döbbenten nézett ránk, majd mosolyogva közeledett felénk.
- Szia Hope - köszöntött, majd kissé
megölelt.
- Szia JungKook - köszöntem vissza neki, majd
leesett, hogy TaeHyunggal nem is ismerik egymást. - JungKook, hagyj, mutassam
be neked a legjobb barátomat TaeHyungot. TaeHyung, ő itt JungKook, Jin barátja,
akikről meséltem már neked.
- Oh, igen. Emlékszem. Örülök, hogy
megismerhetlek JungKook - nyújtotta jobbját, amit Kookie el is fogadott.
- Részemről a szerencse. Jaj Hope, nem tudod,
melyik bolt van még esetleg nyitva? Fogadtunk Jinnel és vesztettem, így muszáj
vennem neki egy tábla csokit, és későn végeztem, meg minden a feje tetejére
állt ma. Már így is késésben vagyok, és biztos le fogja tépni a fejem, ha még
később fogok hazaérni. Tudod milyen, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja -
nyafogott Kookie, én meg csak mosolyogni tudtam rajta, mert látszott mennyire
idő szűkében volt és tényleg aggódott, hogy Jin le fogja tépni a fejét, ha még
jobban késik.
- A sarkon az egyik kisbolt még nyitva volt.
Szerintem, ha sietsz, még tudsz venni egy csokit - mondta TaeHyung.
- Ezer köszönet. Akkor én rohantam is.
Örülök, hogy találkoztunk Hope és örülök, hogy megismerhettelek TaeHyung,
remélem, még találkozunk. Sziasztok és kellemes ünnepeket - köszönt el tőlünk
és már rohant is a sarki boltba. Mosolyogva néztünk utána, majd lehajtva
fejemet sétáltam tovább. Én is ugyanolyan boldog akartam lenni, mint ők, de
tudtam, hogy a boldogságom az csak rajtam állt, de mivel nem mondhattam el
annak a személynek, hogy szeretem, mivel ő biztosan nem viszonozná az
érzéseimet, mert.. ő nem vonzódott a saját neméhez. Ezért is utáltam azt, aki
voltam, vagyok és leszek. Sosem lehetek boldog, mert senki sincsen, aki
ugyanúgy érezne, mint én és engem szeretne. Tudom, hogy TaeHyung szeret, de
mint a legjobb barátját, nem voltam több ennél. Csak egy barát voltam.
Ahogy ott sétáltam az utcán, miközben TaeHyung
mellettem volt, de mégis annyira egyedül és magányosnak éreztem magam, mint még
soha sem eddig. Nem éreztem azt, hogy tényleg megfelelő barátja lennék, túl sok
mindent tett értem, én meg alig. Semmit sem tudtam tenni, csak mellette lenni
és ölelő karokat adni köré, mert szavakba nem bírtam foglalni az érzéseimet.
Senkinek sem kellettem, csak csalódásokból, könnyekből és tehetetlenségből állt
az életem. Amióta csak tudtam, hogy meleg voltam, csak rossz dolgok történtek
velem, mindig csak a negatív tetteket vonzottam. Nem éreztem boldognak magam,
miközben pedig meg volt mindenem, amire csak szükségem volt. Volt egy cégem,
ami hihetetlenül jól ment, nagyon jók voltak mostanában a pénzügyi dolgaink,
így a részvényeink az egekig mentek, nagyszerű alkalmazottjaim voltak, volt egy
tágas lakásom, kocsim, mindenem meg volt. Voltak barátaim, de azok inkább csak
haverok, egyedül csak TaeHyung volt az igazi barátom és mi hiányzott nekem,
hogy ha mindenem megvolt, amiről csak egy ember álmodhatott? A szerelem. Én
bármit odaadnék szívesen, hogy megkaphassam egy ember viszonzott szerelmét.
Lehet sokat kértem, de nekem csak ez kellett, semmi szükségem nem volt ennyi
pénzre és hatalomra, csak egy lelki társat akartam magamnak, akihez éjszaka
hazamehetek és megcsókolhatom, majd másnap reggel az ő mosolyára ébredhessek.
- Bárcsak tudná, mit érzek - gondolkodtam
hangosan.
- Kire gondolsz Hoseok? - nézett rám
érdeklődően barátom, mire rémülten kaptam rá a tekintetemet, mivel most jutott
el a tudatómig, hogy mit is mondtam az előbb. Ezt nem kellett volna hangosan
kimondanom, főleg nem előtte.
- Senkire. Felejtsd el - mentem tovább
mielőtt még faggatni kezdene. Alig tettem pár lépést, mire megéreztem ujjait
csuklóm köré fonódva és megállított. Ott álltam háttal neki, lehajtott fejjel a
szakadó hóesésben, a szívem irdatlan tempóban dobogott, és az arcom olyan
vörösben pompázott, mint még soha. Nem akartam beszélni vele, csak haza akartam
menni és bezárkózni a szobámba, mindent kizárva onnan.
- Hoseok, miért menekülsz előlem? - kérdezte
lágyan, mire kirázott a hideg.
- Nem menekülök, csak.. haza akarok menni.. -
mondtam kissé bátortalanul.
- Én úgy érzem, menekülsz előlem. Mit tettem,
hogy ennyire nem bízol meg bennem? Hoseok, majdnem gyerekkorunk óta ismerjük
egymást, mindent tudunk a másikról. Miért nem mondod el mi a baj? Az utóbbi
időben azt érzem, hogy eltávolodtunk egymástól és ez nagyon nem tetszik. Már
nem vagyok a barátod?
- De! - jelentettem ki hangosan, miközben
felé fordultam. - A barátom vagy! A legjobb barátom! Nem tettél semmi olyat,
amivel megbántottál volna, vagy amiért távolodnom kellene tőled, ez nem a te
hibád. Ez az enyém. Miattam van ez az egész. Sajnálom – mondtam, ahogy egyre
jobban halkult el a hangom és úgy ment lefelé a tekintetem is.
- Mi folyik itt Hoseok? - lépett közelebb
hozzám, mire csak még jobban elvesztettem minden bátorságomat. Miután látta
rajtam, hogy biztos nem fogok megmukkanni két perc után sem, így elengedte
csuklómat. - Rendben. Akkor hagyjuk a beszélgetést - lépett el mellettem és
éreztem, amint a szívem darabokra tört, abban a pillanatban, amint már nem
láttam magam előtt. Most itt hagyott? Sosem hagyott magamra, mindig mellettem
volt, még akkor is, amikor egy hisztis pöcs voltam, sosem ment el. A tengelyem
körül megfordult és rohantam utána, karjaimat köréje láncoltam, nem engedtem,
hogy egy millimétert és tovább menjen. Nem mehetett el. Túlságosan függtem
tőle, ahhoz hogy elveszítsem az életemből.
- Hoseok..
- Ne hagyj el! - szakítottam félbe, miközben
a kabátjába temetve arcomat. - Nem bírnám elviselni, ha eltűnnél. Ne hagyj
egyedül! Maradj velem. Ha... ha kell megváltozom, bármit megteszek csak ne
hagyjál el TaeHyung! Könyörgőm! - öleltem szorosan, amennyire csak tudtam,
ezzel is jelezve mennyire fontos volt nekem.
- Te mégis miről beszélsz itt? - éreztem,
ahogy kissé felém fordítja testét.
- Hát.. - néztem rá félve. - Nem el akartál
hagyni és elköltözni tőlem?
- Miért költöznék el? A legjobb barátom vagy,
akit nagyon szeretek. Mellőled csak a szerelmed tudna kitúrni - mosolygott rám
és megsimogatta a hajamat.
- Épp ez a baj.. - hajtottam le fejemet
ismételten.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül. Nem
bírtam már magamban tartani az elmúlt időszak fájdalmait, így elengedtem és két
kezem közé fogtam arcát, majd ajkaimat határozottan ajkaira zártam és hagytam,
hogy testemben szétáradjon a kellemes érzés, amit már nem is tudom mióta
vártam. Éreztem, ahogy Taehyung megfeszült tettem hatására, de most nem nagyon
tudott foglalkoztatni, csak az adott pillanatot élveztem, mert tudtam ez lesz
az első és egyben az utolsó is. Mikor éreztem, hogy kellő mennyiségű érzelmet
vittem bele ebbe a csókba, elváltam ajkaitól, majd egyből rohanni kezdtem
hazafelé. Nem akartam tudni, hogy most mit gondolhatott rólam, csak minél előbb
be akartam zárkózni a hálószobámba és magam lenni. Elfelejteni mindent, ami ma
történt, egyedül csak a csókot nem, mert az valami hihetetlenül jó volt és még
mindig éreztem ajkait ajkaimon.
Amikor már nagyban a lakásunk folyosóján
mentem, egyenesen a bejárati ajtó felé, csak azon járt az agyam, vajon most hol
lehetett. Még mindig ott állt, vagy elindult hazafelé? Remélem, hazajön és
elfelejtjük a mai tettemet. Nem akartam veszíteni, de már minden határomat
átléptem és nem bírtam magamban tartani ezeket az érzéseket. Már kerestem a
kulcscsomómat, hogy kinyithassam az ajtót, mikor vállaimnál fogva megfogtak és
nekinyomtak az ajtónak, majd két puha, édes ajkat éreztem meg enyémen. A
szemeim elkerekedettek, de mikor megláttam ki volt ez a személy, aki így
csókolt engem, még nagyobbak lettek. Ahogy az ajkai ott mozogtak enyémen,
szinte levegőhöz sem jutottam, annyira megdermedtem. Mikor elvált ajkaimtól,
még mindig a csók hatása alatt álltam és csak értetlenül kapkodtam ide-oda
tekintetemet.
- E-ez.. - kezdtem el habogni, mert fogalmam
sem volt, mi volt ez az egész.
- Szeretlek Hoseok- mondta ki mosolyogva és
megsimogatta arcomat, miközben én csak néztem gyönyörű szempárját és nem tudtam
mit mondani rá. Erre vártam mindig és most megkaptam. Megkaptam azt a férfit,
akit mindig akartam és most már az enyém volt. A boldogság szétáradt testemben
és hatalmas mosollyal az arcomon öleltem át nyakát és temettem arcomat nyakába.
Hihetetlennek tűnt a pillanat, de amikor azon az estén átadta az ajándékomat,
tudatosult bennem, hogy tényleg az enyém volt.
Szeretlek TaeHyung.
SugaMin
- Nézd Suga! - ragadta meg karomat barátom,
ezért követtem tekintetét és ujját, amivel mutatta pontosan mit is kellett
néznem. Nem messze tőlünk a karácsonyfa fényeiben egy pár rajzolódott ki, amint
csókolóznak, de amint kissé jobban megnéztem őket, tudatosult bennem, hogy az
ott két férfi volt. A szemem egy pillanatra kikerekedett, mert nem volt nagyon
megszokott, hogy két férfi a nyílt utcán enyelgett, de ahogy láttam, ez egy
szerelmi vallomás volt, mivel a srác rohant is el onnan, amint ellépett a
másiktól. Úgy tűnik a másiknak fogalma sem volt róla, de látszik, hogy erre
várt, mert már rohant is a másik után. Nehéz lehetett a kezdés, ha itt
tartottak, lehet a legjobb barátok voltak, ahogy mi Jiminnel, egy kis
különbséggel. - Olyan aranyosak voltak. Én is kaphatok? - fordult felém
mosolyogva és egyenesen a szemembe nézett. Túlságosan aranyosan tudott nézni
ahhoz, hogy ne tudjak ellenállni neki, pontosan tudta mi volt a gyengepontom.
- Persze - mosolyodtam el én is, majd kissé
lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Éreztem, ahogy a csókba mosolygott és mikor
elváltam tőle megölelt.
- Szeretlek Suga - mondta kabátomba temetve
arcát.
- Én is Jimin - simogattam meg hátát. -
Mennünk kellene, mert a szüleidnek megígértem, hogy tízre hazaviszlek - túrtam
bele kissé hajába.
- Nem akarok hazamenni. Veled akarok lenni.
Olyan ritkán látlak, így nem akarlak elengedni - nézett fel rám. - Bárcsak
felnőttek lennénk és akkor együtt aludhatnánk, meg együtt is élhetnénk -
vigyorgott nagyban.
- Annak is el fog jönni az ideje, ne félj.
Jövő ilyenkor már aludhatunk együtt. Gyorsan el fog telni az idő - simogattam
meg arcát.
- De az olyan messze van - biggyesztette le
ajkait.
- Semmi sincsen messze és nem kell elsietni
semmit sem. Jövőre, ígérem együtt töltjük az ünnepeket és akkor nálam
aludhatsz, vagy elviszlek valahova. Mit szólsz? - nyomtam egy puszit arcára.
- Menjünk el majd valahova - vigyorgott.
- Érettem - vigyorogtam én is, majd megfogtam
kezét és elindultunk a házuk felé. A szülei nem nagyon örültek annak, hogy a
fiúk egy fiúba volt szerelmes, de hát senki sem irányíthatta az érzéseit, így
nem tudják befolyásolni. Mikor először találkoztam velük, tudtam, hogy nehezen
fogom elnyerni a tetszésüket, ezért törekedtem arra, hogy mindenben megfeleljek
nekik és ez sikerült is az elmúlt 8 hónapban. A legjobb barátok voltunk
Jiminnel és egy idő után azt éreztük, ez több mint barátság, így elkezdtünk beszélgetni
az érzéseinkről, majd kiderült, mind a ketten kedveltük a másik és így
összejöttünk. Sosem veszekedtünk, mindig meg tudtunk egyezni mindenben, csak az
volt a baj, hogy a szülei miatt nem lehettem sokszor náluk, így a suliból való
úton próbáltunk bepótolni minden időt. Néha sikeresen át tudott hozzánk
kéredzkedni, meg el tudtam vinni randikra, mint például ma is. Nehezen, de
elengedték velem, azzal a feltétellel, ha időben hazaviszem, mintha eddig nem
így tettem volna. A szülei nagyon nem szerettek és éreztem, hogy nagyon el
akarnak távolítani Jimin mellől, de ez nem fog sikerülni, mert szerettem
Jimint, mindenkinél jobban szerettem.
Az utcán gyalogolva, miközben foghattam annak
a személynek a kezét, akit mindennél jobban szerettem, csak még szebbé tette
ezt az estét. Mindennél több időt akartam ma vele tölteni, mert tényleg ritkán
lehettünk együtt és már nagyon beteges volt ez a szüleitől, hogy nem aludhatott
nálam semmikor sem, csak akkor ha már betöltötte a tizennyolcat. Nem akartam
nélküle lenni. Meg fogom szöktetni. Ma. Igen, ma nálam fog aludni és velem
fogja tölteni ezt a csodálatos estét. Mikor be kellett volna fordulnunk az
utcájukon nem tettem meg. Húztam magam után a házunk felé, mert nem laktunk
egymástól messze, de mégis távoli volt.
- Suga..? - szólalt meg mögöttem, miután már
tényleg nem tudta mit csinálok. - Mit csinálsz most?
- Nálam fogsz aludni ma - mondtam
határozottan és egyenesen a házunkhoz húztam, majd benyitottam rajta. Amint a
melegházba léptünk, levettük magunkról a kabátot, a cipőt, sálat, meg minden
olyan ruhadarabot, ami vizes lenne. Mikor anyáéknak mondtam, hogy Jimin nálunk
alszik, utána az említett megragadta a kezemet és egyenesen a szobám felé
kezdett el húzni. Amint az a bizonyos ajtó becsukódott, rátapadt ajkaimra és
erősen tartott, hogy nehogy elmerjek húzódni tőle. Imádtam, amikor ennyire
szenvedélyes és harcias volt. Ugyanolyan szenvedéllyel és hévvel csókoltam
vissza, majd kezdtem el az ágy felé tolni. Ajkai mosolyra húzódtak és mikor
lába beleütközött az ágyba ledöntöttem rá, úgy csókoltam tovább és férkőztem
közelebb hozzá. Mosolyogva csókoltuk egymást, majd nem tudom minek hatására, de
Jimin átfordított a hátamra, így rajtam ült és mosolyogva nézett le rám.
- Nem ma fog megtörténni Suga - mondta halkan.
- Tudom, hogy nagyon szeretnéd már, én is nagyon akarom már, de nem úgy akarom,
hogy a szüleid közben lent a nappaliban vannak, és bármelyik pillanatban
benyithatnak hozzánk. Akkor szeretném, amikor csak mi ketten vagyunk és senki
sem fog zavarni minket - mondta mosolyogva és megsimogatta arcomat.
- Tudom jól, hogy nem így szeretnéd -
mosolyogtam rá.
- Örülök - hajolt le és megcsókolt. - Tudod,
holnap hatalmas büntetést fogok kapni, amiért nem mentem haza időben, lehet,
megint szobafogságban leszek - biggyesztette le ajkait.
- Akkor felmászom a fán és be a szobádba.
- Mi? - kapta rám tekintetét.
- Van egy nagy fa a szobád előtt, simán fel
tudok mászni rá és onnan pedig be a szobádba. De ez csak akkor lesz, ha
szeretnél látni, délutánonként.
- Persze, hogy akarlak látni, miért ne
akarnálak? Ne mondj ilyen hülyeségeket Suga! Ez nem vicces. Mindig látni
akarlak és veled akarok lenni.
- Tudom. Bocsánat - cirógattam meg kezét.
- Megbocsájtok - nyomott egy csókot ajkaimra.
- Szeretlek Jimin - mondtam lehunyt szemmel.
- Én is szeretlek Suga - dőlt rá mellkasomra,
én pedig átkaroltam és így feküdtünk, majd aludtunk el. Ennél szebb karácsonyom
nem is lehetett volna, csak sajnos mindig a fejemben volt a tudat, hogy
bármikor felbukkanhattak a szülei és elvehetik tőlem. Ha itt lesznek, meg fogom
védeni és nem fogom átadni senkinek sem. Ő hozzám tartozott. Szerettem Jimint
és mellette akartam maradni az idők végezetéig. Velem marad. Örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése