Páros: SeungKi
Banda: WINNER, PENTAGON
Műfaj: fluff
Korhatár: -
Megjegyzés: Csakhogy még több érdekes páros legyen az oldalon és lássátok, hogy élek még XD A Descendants of the Sun dorama van említve a történetben, csak ajánlani tudom mindenkinek ^^
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy tálcával a kezemben sétáltam be a nappaliba, ahol a tálcát lepakoltam a kis asztalra, gyorsan előkotortam a távirányítókat, bekapcsoltam a tévét, majd arra rácsatlakoztattam a laptopomat. Beírtam a sorozat címét, megvártam, hogy betöltse, majd el is indítottam és gyorsan helyet foglaltam, hogy nehogy lemaradjak egy másodpercről is. A tálcát visszatettem az ölembe és izgatottan figyeltem a képernyőt, miközben a hasamat tömtem a kedvenc nasimmal és iszogattam üdítőmet. Mindig is érdekeltek a katonai témával foglalkozó filmek, sorozatok, így nem volt kérdéses, hogy ezt is megnézem. Eléggé belemerültem a történtekbe, mivel észre se vettem, hogy barátom letelepedett mellém a kanapéra és nézte velem együtt.
- Ez miről szól? - bökött a tévé felé fejével, mire csak feltápászkodtam és megállítottam a részt.
- Érdekel? - kérdeztem kíváncsian, miközben visszaültem mellé. Bólintott egyet, így nekikezdtem a mesének. - A történet Yoo Shi Jin századosról, a különleges alakulattól és Kang Mo Yeon doktornő szerelméről szól, mely egy másik országban való tartózkodásuk közben bontakozik ki, ahol egy ENSZ békefenntartó csapat keretein belül dolgoznak együtt - vázoltam fel nagyjából a sztorit és kíváncsian pillantottam barátomra.
- Érdekesnek hangzik, nézem tovább veled - mosolygott rám és tekintetét a tévére vezette. - Kino, most komolyan ilyen képek mennek, mikor pihen a géped? - emelte fel kezét, miközben arcán a fájdalmas felismerés látszódott.
- Tehetek én arról, hogy ilyen ellenállhatatlanul cuki vagyok? - tettem fel a költői kérdést, majd rávigyorogtam az idősebbre.
- Igen, tehetsz róla. Jó lenne, ha visszafognád magad, mielőtt még megnevellek - nézett rám sokat sejthetően, amire csak a válaszom egy szemforgatás volt.
- Ezzel már elkéstél Hyung. A nevelés már nem sokat segít rajtam - nyújtottam rá nyelvemet vigyorogva, várva reakcióját.
- Leharapom - fenyegetett meg, ahogy mindig is szokott.
- Gyere csak! Mire vársz? - nyújtogattam tovább nyelvemet, de ahelyett, hogy megtette volna csak vigyorogva feltápászkodott a kanapéról és a konyhába indult.
- Ha még két képet meglátok, eskü visszamegyek és letámadlak - mondta fenyegetően, miközben a konyhában szolgálta ki magát valami hűsítő itallal.
- Szerintem a következő kettő is tetszeni fog - vigyorogtam az orrom alatt, ahogy a képernyőt figyeltem, amin ismét váltottak a képek és tudtam jól, hogy kedves barátom nem fogja kibírni.
- Na jó! Eddig bírtam! - jelentette ki nemes egyszerűséggel és már hallottam is, amint megindult a nappali irányába. Gyorsan felpattantam, a tálcát és annak tartalmát a kis asztalra helyeztem, majd visszaültem a kanapéra és vártam, hogy az én telhetetlen hyung-om leharapja azt, amivel mindig is fenyegetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése