Páros: LeoBin
Banda: Vixx
Műfaj: fluff
Korhatár: nincs
Figyelmeztetés: nincs
Megjegyzés: nincs
- Jó napot kívánok! - köszöntem már vagy a kétszázadik vásárlónak aznap, amikor a kasszában álltam. Reggel hét óta álltam egy helyben és mondtam folyamatosan ugyanazokat a mondatokat, miközben fülig ért a vigyorom. Mindenki azt gondolná, hogy mennyire rossz ez a munka, ami amúgy igaz, de nem azért vigyorogtam ennyire, mert nagyon szerettem a munkámat, hanem azért, mert volt valaki, aki mostanában bearanyoztam mindennapjaimat. Lassan egy éve, hogy ismertük egymást, ezalatt az idő alatt rengeteget beszélgettünk és jobban megismertük a másikat. Sokszor piszkáltuk egymást, de volt mosolyszünet is köztünk. Az elején csak barátként tekintettem rá, aztán ahogy teltek a hónapok, a megszokottnál több időt szerettem volna mellette tölteni és mindent tudni akartam róla. Vágytam a társaságára és a közelségére, aztán...
- Binie! - hallottam meg becenevemet és egyből a hang irányába kaptam a fejemet, miközben abbahagytam mindent, amit éppen csináltam. - Ha befejezted a hölgyet, kérlek gyere ide! - hangzott el a parancs, én pedig csak bólintottam egyet főnökömnek és gyorsan visszaadtam a visszajárót a néninek, aztán kilépve a gépből indultam meg befelé. Ahogy becsukódott mögöttem a lengőajtó, már elém is tárult a személyzeti gárda minden egyes tagja. Értetlenül pislogtam főnökömre, - aki valójában műszakvezető, csak jobb szerettem a főnök megnevezést -, hogy mégis mi folyik itt, mert nem igazán értettem a helyzetet.
- Azért hívtam össze ezt a kis meetinget, hogy a mostanában keringő pletykákat elfeledhessük. Tudom jól, miket mondtok Binieről és rólam a hátam mögött, így szeretném elmondani mi a helyzet - kezdett bele Taekwoon, vagy becenevén Leo mondandójába, majd felém fordult és egy határozott mozdulattal hajolt rá ajkaimra, amikre egy hosszú és érzelmes csókot nyomott. Kikerekedett szemekkel néztem az idősebb fiút és egyáltalán nem értettem, hogy mi van. Mikor elvált tőlem, csak vörös arccal pislogtam rá, majd a padlót kezdtem fixírozni.
- Öhm.. én visszamegyek dolgozni - mondtam halkan paradicsom vörös arccal és már fordultam is ki a lengő ajtón, majd álltam vissza a kasszámhoz. - Jó napot kívánok! - köszöntem a vásárlónak vörös arccal, de ahogy tudatosult bennem, hogy most felvállalt mindenki előtt, boldogság járta át egész testemet és továbbra is vigyorogtam, míg véget nem ért a műszakom és nem csókolhattam meg páromat szabadon, minden titok nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése