Szereplők: Kim Yugyeom és Mark Tuen Yi-en
Páros: YuMark
Banda: Got7
Korhatár: -
Műfaj: valami xd
Megjegyzés: Semmi komoly dolgot ne várjatok xd
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az ágyamban feküdtem, éppen kedvenc könyvemet olvastam, halkan szólt a zene mellettem, hogy az utca zaját elnyomja, és ne vonja el semmi se a figyelmemet a könyvről. Már rég volt olyan perc, hogy nem zavart meg semmi se olvasás közben, és nagyon reménykedtem abban hogy most ez hosszú percekig így is lesz, hiszen nem nagyon akartam mással foglalkozni most. Faltam a sorokat, megállás nélkül lapoztam az oldalakat -, természetesen nem szó szerint értve -, és mire észbe kaptam volna, már a könyv felét ki is végeztem. Az idő múlását ilyenkor egyáltalán nem érzékeltem és csak jobban foglalkoztatott a vége, hogy vajon miért is jutott el oda könyvem főszereplője, ahonnan az egész könyv indult.
Egy újabb fejezethez értem el, így arra jutottam, hogy ideje egy vacsorát gyorsan besűríteni, még mielőtt hajnalok hajnalán jutnék oda, az pedig nem lenne jó a mostani edzéstervemnek. Bevezettem magamnál egy olyan szokást, hogy este 7 óra után nem ehetek akármit, ha pedig ez megszegem, akkor másnap kétszer annyit kell edzenem, ami valljuk be, nem mindig volt kellemes, de ezért is tartottam magam az elképzeléseimhez. A konyhába mentem, ahol elkészítettem magamnak egy könnyed vacsorát, amit el is fogyasztottam gyorsan, utána pedig a fürdőbe mentem, hogy ha már felálltam, akkor ezt is elintézzem. Gyorsan letusoltam, majd szárazra töröltem magam, közben azon tanakodtam, vajon mikor is tér haza lakótársam, és egyben legjobb barátom. Mikor kiléptem a fürdőből, szinte meg is kaptam a választ.
- Gyeom! - hallottam meg hangját a szobájából, így elindultam felé, miközben jobban megkötöttem derekamon a törölközőt és szobájába mentem.
- Szép estét! - köszöntem neki mosolyogva. Már az ágyában feküdt és láttam, hogy mennyire megviselt volt. Fárasztó napja lehetett.
- Annyira jó érzés az ágyamban feküdni - sóhajtottam, ahogy magához ölelte párnáját és lehunyt szemekkel élvezte, amint végre vízszintesbe lehetett. - El se hiszem - mondta mosolyogva.
- Elhiszem. A világ legjobb érzése - kuncogtam, ahogy figyeltem őt. Én is hasonlóképpen éreznék egy olyan nap után, mint az övé.
- Nem az orgazmus a világ legjobb érzése? - kérdezte, miközben felnyitotta szemeit és felemelte fejét.
- Mark. Hidd el, hogy csak akkor jó egy orgazmus, ha utána a saját ágyadba alszol - közöltem vele a tényt mosolyogva, és csak azután esett le, hogy mit is mondtam neki, mikor megláttam arckifejezését. - Ne mondj semmit! - mondtam egyből és megindultam saját szobám felé.
- Szóval azt mondod, hogy jól fogok maga aludni?! - szólt utánam és hallottam, amint felkelt az ágyából és már jött is utána. Hosszú éjszakánk lesz.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése